2008. február 27., szerda

Green Porno

Isabella Rossellini igent mondott a felkérésre, majd légyjelmezben töcskölt egy óriás műlegyet. - A Sundance Fesztivál animal porno szösszenetei.

Green Porno

A Sundance Fesztivál a királyságok királysága. Volt, amíg az Oscar ellenpólusaként a független filmesek Mekkájának számított. Aztán a biznisz mára itt is kezd tönkrecsapni mindent, pucér seggű sztárocskák szaladgálnak erre-arra, hátha reklámértékkel bír Bruce Willis vagy Redford oldalán feltűnni. Kilógó cseccsel. A pénz ömlik az évente megrendezett eseményre, s - hála égnek - egyelőre még a színvonal is tartja magát. Bár a reklámok kezdik elönteni az egészet, bár sokan már csak kötelező ceremóniának tekintik a részvételt, azért még mindig fényévekkel előzi meg az Aranyszobros puccparédét, főleg kreativitás tekintetében.

Green Porno

Új idők új szelei fújnak a filmiparban. Az internet ma már milliárdos biznisz a filmiparban is, megy ezerrel a küzdelem. A Sundance csapata nem hogy harcolna a dolog ellen, de - a hangsúly a függetlenségen van - kifejezetten beleolvasztják saját arculatukba ezeket a dolgokat. Így került sor Isabella Rossellini megkeresésére is. Kértek tőle valami rövidet. Rossellini rövid gondolkodás után nem egy háromcentes konyakkal, hanem nyolc egyperces kis csodafilmecskével kínálta meg őket. A rövidség nem véletlen, hiszen a fő szempont éppen a net és a mobiltelefonok közönségének megcélzása volt.
Green Porno

Talált. Mit talált, süvített. Isabella nyolc egyperces rövidfilmet készített az állatok szexuális életéről, Green Porno címmel. Nemcsak producere és rendezője, de főszereplője is volt a kis bujálkodásoknak. Láthatjuk őt pókként, szitakötőként, csigaként, szentjánosbogárkaként vagy imádkozó sáskaként. Párzás közben. Szépen, állatkáknak beöltözve, műcsigával vagy műléggyel töftöfölve. Mivel a mobilfilmek előtt hatalmas jövő áll, természetes, hogy a ma még különlegesnek számító új műfajhoz különleges, formabontó témát keresett az alkotó.

Ez sikerült is neki. A kritikusok a lába nyomát is megcsókolják, a közönség tombolva ünnepelte az állati jeleneteket. Általános vélemény, hogy legyet ilyen szépen még nem dugtak meg filmben. „Színes, mókás és nagyon pornográf" - vélekedtek az ítészek.

Green Porno

A művészt természetesen megostromolták az újságírók, de mindenkinek szívesen állt rendelkezésére egy rövidebb-hosszabb interjú erejéig. Még azoknak is, akik mobiltelefonnal készítettek vele egyperces beszélgetést, sőt, azoknak csak igazán!
Minden nyilatkozatában sietett leszögezni: olyan alkotást akart létrehozni, amely „informál, tudományos, pontos, ugyanakkor egy kicsit megbotránkoztat, de nem kell cenzúrázni".

Biztos így van, bár azt nem tudom, a korhatáros filmek szabályzata mit mond egészen pontosan egy óriáscsiga puncijáról, vagy egy sokszemű póknak öltözött nőci falloszigazítási akcióiról.

Green Porno

Mindenesetre imádom a formabontást, éljen a Green Porno! Nyitott vagyok, mint egy hangyanuni.


2008. február 19., kedd

Fekete Halál

A népszerűtlen death zenekar Európában 540 körül tűnt fel, s - morbid kifejezéssel élve - döglöttek érte az emberek. A legsikeresebb turnét 1347 és 1353 között bonyolította le, de egészen az 1800-as évek végéig zúzta a csontzenét. Európa egyharmada ropta rá a Haláltáncot. - Pestiskiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.

A Yersinia akár egy gyűrűkurás kiscsaj neve is lehetne, pedig az egzotikus hangzás a dögvész kórokozóját takarja. A Yersinia pestis a felelős a fél kontinens kipusztulásáért a történelem folyamán. Ezt a pusztítást mutatja be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum időszaki kiállítása, mely a kezdetektől igyekszik bemutatni a dögvész terjedését, illetve hatását a politikára, gazdaságra, egészségügyre és a művészetekre. A tárlaton van minden, mi szem szájnak ingere e kissé bizarr témában, de - Günther doki ellenében - itt kifejezetten javasolt a látogatás. Az európai történelem tárul a látogató szeme elé, egy teljesen szokatlan, új aspektusból. A halál szemszögéből. Megtudhatunk mindent a betegségről, a korabeli gyógymódokról (olyan nem létezett), de csemegeként ötszáz esztendős könyvritkaságokon és ősöreg metszeteken is legeltethetjük szemeinket.

pestis

A baci a patkánybolháról került át a jónépre (bubópestis), onnan pedig már cseppfertőzéssel zúgott tovább (tüdőpestis). Elég volt néhány hapci vagy jól irányzott csula, aztán annyi is volt a városnak. Tudományosabban kifejtve: a pestisbacit hordozó bolha garatrészében egy speciális enzim lép működésbe. A bolha ezért nem tud szürcsögni a vérből. Mindenesetre megpróbálja, hiszen éhes. Nem megy neki, de annyit elér, hogy a megcsípett áldozat vérkeringésébe apró, letöredezett, fertőzött moslékságok jutnak be. És kész is a baj. A nyirokcsomók lufi nagyságúra duzzadnak, a bőr képtelen az oxigénfelvételre, ezért egy idő után (nagyon rövid idő után) sötétkékbe vált. Ezért kapta a Kaszás zenekara a Fekete Halál nevet.

pestis

Az első nagyszabású fellépésre 540 után került sor, amikor a patkányok egy klímaváltozás miatt Afrikából felrohantak északabbra, s Konstantinápoly félmillió lakosából 400 000 bele is pusztult a bolhacirkuszba. Mindenki csak kapkodta a fejét. Gyógymód? Azt sem tudták, mivel állnak szemben. Temettek egy ideig szorgalmasan, aztán már azt sem.

A nagy turné ideje a XIV. században jött el. 1346-ban a genovaiak Krím-félszigeten álló erődjét a kipcsákok ostromolták. Menet közben feltalálták a biohadviselést, ugyanis katapult segítségével oszló, pestises hullákat lövöldöztek be a várfalak mögé. (Élénk fantáziájúak elképzelhetik a földet érés látványát.) Maga a hullaeső még nem zavarta volna az itáliai vagányokat, amit okozott, az már annál inkább. Aratott a halál. Hajóra pattantak, s meg sem álltak Konstantinápolyig, majd tovább Itáliába, ahonnan aztán futótűzként terjedt szét a pestis az egész kontinensen. 1347-től jegyzi a krónika a brutális körutat, melynek legnagyobb dühöngője véget ért ugyan 1353-ban, ám maga a hentelés még ötszáz éven át folytatódott, kisebb-nagyobb hullámokban.

pestis
Ellenszer nem volt. Isten büntetéseként tartották számon, a legajánlottabb gyógymód az ima és a böjt volt. A közös imák különösen nagy kockázattal jártak, amikor egyszerre fújták a Miatyánkot hapcizva, nyálfrecsegve egymás arcába, aztán aki még egészséges volt, az is pestissel ment haza.

Az „orvosok" egészen az 1800-as évek végéig nem tudtak mit kezdeni vele. Ekkor fedezték fel magát a kórokozót és a betegség anatómiai jellemzőit. Híresek a középkori pestisdoktoros ábrázolások, ahol szemüveges gólyaként, óriási csőrős maszkban álldogálnak. A csőr tele volt nyomva gyógynövényekkel és fűszerekkel, ezzel próbálkoztak védekezni.

pestis

Pedig csak egyetlen menekülés létezett: a menekülés. Ha az emberek jó előre elhagyták a fertőzött városokat, s messzire, pestismentes területre vagy vidéki, magányos birtokaikra menekültek, megúszhatták a dolgot. Elég csak Boccaccio Dekameronjára gondolni, ahol minden mindegy alapon, várva a halált, a fiatalok vidáman végigdugják, zabálják, vedelik és sztorizzák a járványt egyikük birtokán.

Aki a fájintosabb részekre kíváncsi, az ugorjon be egy tárlatlátogatásra az említett közintézménybe. Nem mondhatom, hogy kacarászva fog szórakozni, de hogy a történelem egyik eddig alig ismert szeletét fogja megismerni, az teljesen bizonyos.

pestis
Írás közben jutott eszembe a néhány hónapja látott nesöneldzsiografikos film. Bár napjainkban ismeretlen a dögvész, egy amerikai pacák mocskos rosszul kezdte érezni magát néhány évvel ezelőtt. Bevitték a kórházba, ahol az orvosok a totál tanácstalanság után minden elképzelhető vizsgálatot elvégeztek rajta. Aztán nem hittek a szemüknek. Rövid időn belül az FBI és a CIA, meg az összes hárombetűs rászállt emberünkre, akit bioterrorizmussal gyanúsítottak. Szegény pasit majd megütötte a guta. Pedig csak pestise volt.

A zenekar újra hangol?

2008. február 15., péntek

A magyarok begombásodása

Nem kell sietni, nyugodtan meg lehet várni, amíg a hét vezér helyett hét gombacsomót látunk. - Feszty-kárkép 2008.

200 millió forint. Ennyi kellene ahhoz, hogy kipofozzák a Feszty-körképnek védelmet nyújtó épület tetőszerkezetét. Röhejes összeg, ha azt nézzük, mekkora sületlenségekre dobálnak ki az önkormányzatok ennél sokkal nagyobb összegeket. Ehelyett alapítványt hoznak létre a megmentésére. Valamikor csak összegyűlik a zsé. Az épület addig is beázik.

Feszty család

Kis visszatekintő a méltatlan állapotok közt senyvedő alkotásra:

1891-ben Feszty Árpád kiruccant Párizsba, s megpillantotta a Napóleoni csata c. körképet. Kóros körképimádó lett, hazafelé már azon tűnődött, milyen kört festhetne meg képben idehaza. Megvilágosodása támadt, a családnak be is jelentette a nagy ötletet: a bibliai vízözönt. Az asszony majd elájult a hír hallatán, mert - bár ő is festő volt - piszok jól értett a matekhoz, s fejben egyből beszorozta a költségeket a hóbortos ötlethez. Az apósnak, Jókai Mórnak már tetszett az idea, de kiokosította a lángoló lelkületű piktort: nem bibliai téma kell ide, hanem magyar! Ő javasolta a magyarok bejövetelét, a festő rábólintott, majd megindult a kivitelezés.

Feszty-körkép

Feszty tanulmányutakat tett a Vereckei-hágóhoz, fantáziája pedig lassan kibontotta a készülő monumentális mű részleteit. Ekkor egy olyan közjáték következett, amely napjainkban már elképzelhetetlen. A sajtó rácsapott a témára, s szinte élőben tudósított a munkálatok hogylétéről. Az egész projectet hatalmas érdeklődés kísérte, a jónép mindenről tudni akart. Most figyelj: a Fővárosi Tanács - látva a dolog majdani sikerét - elvállalta a költségeket!!! (Mondjon valaki hasonló példát mostanság, azt is megírjuk.)

Feszty-körkép

Határidőként 1893 augusztusa lett megadva, kiállítási területként egy épület lett felhúzva a fővárosban, a Bimbó utca és az Állatkerti út közti területen. A határidőről Fesztyék csúnyán lecsúsztak, bizonyítva ezzel a Michelangelo óta ismert tézist: a művészetet nem lehet időre mérni. Fesztyék, írom, mivel a vége felé már egész munkabrigád dolgozott a művön. A korabeli tudósítások szerint a festők zenészbarátai mindennapos vendégek voltak a készülő alkotásnál, s muzsikával szórakoztatták az elgyötört művészeket.

Végül 1894-ben elkészült a mű. Feszty a határidő bebukása miatt és a túllépés időszakában összegyűlt számlák okán tízezer forintot még így is kicsengetett saját zsebből, de ez már szinte lényegtelen mozzanat a cél megvalósuláshoz képest. Május 13-án bemutatták a nagyközönségnek a képet. Imádták, zabálták, rajongtak érte. A millenniumi kiállítás legfőbb látványossága volt, a hölgyek párás szemmel nézegették eleink nagyságát, az urak pedig büszke magyarsággal feszítettek és szivarozgattak a kép tanulmányozása közben.

Feszty-körkép

A kép később a Londoni Világkiállításon is bemutatkozott, ahonnan 1909-ben tért haza, Budapestre. A vásznak állapota már akkor annyira gyalázatos volt, hogy el is kellett rajta végezni az első restaurálási munkákat.

A Második Világégésben bomba zuttyant az épület mellé. A kép és otthona is csúnyán megsérült, de ezzel akkoriban nem tudtak foglalkozni, így az alkotást eső csípte, hó fútta. Végül a vásznakat hengerekbe csomagolták és elrakták valahová.

Feszty-körkép

1970-ben jutott az eszébe valakinek az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark felépítése, benne egy körcsarnokkal, mely új, méltó otthont adna a hányattatott sorsú képnek. A festményt újra restaurálni kezdték. Kilenc évvel később, jó magyar szokás szerint az építkezést leállították, a festménydarabok visszakerültek a hengerekbe, egészen 1991-ig, amikor egy lengyel restaurátorcsapat végre kipofozta a művet, amely a Nemzeti Emlékparkban látható 1995 óta, hatalmas közönségsikernek örvendve.

Feszty-körkép És itt kezdődik a gombatörténet. Horváth Gábor igazgató 2007-ben hívta fel a figyelmet a festménynek otthont adó épület gyalázatos tetőszerkezetére. Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorkamara elnöke megerősítette az igazgató állítását és azonnali beavatkozást javasolt. Az épület beázik, s ha így megy tovább, a festett lovak patái alatt igazi gombák nőnek majd. Biofestmény.

200 millió forint. Ilyen téren piti összeg. Ennyi kellene a tetőszerkezet felújításához, s a festmény megmentéséhez. A kulturális tárcának csak csettintenie kellene egyet, hogy a probléma megoldódjon. 10 élelmesebb vállalkozó napok alatt röhögve dobná össze a pénzt. Ehelyett alapítványoznak.

Megette a fene és a penész is a magyar értékek mellett ágálók szürkeállományát. Beszélni nagyon tudnak, amikor tenni kellene valamit, olyankor hirtelen gomba nő az agyakban.

2008. február 14., csütörtök

Tartson Ön is saját hullát az előszobában!

Most képzeld el: hazamész, megcsókolod a feleséged/férjed, felkapod a mosolygós kölyköt egy cuppanósra, megsimogatod a kutyát, majd köszönsz a dédnagymama múmiájának, amely üvegbe öntve üldögél a tévé előtt egy székben. Minden áldott nap. - A hullaprofesszor biznicbe vált.

Gunther von Hagens

Gunther von Hagens eddig is rendesen megborzolta a kedélyeket bizarr kiállításaival. Ő találta fel a plasztinációs eljárást, amely során a hullákból bravúrtechnikával kivonta a vizet és a lipideket, majd egy szilikonszerű fityfenét nyomott vissza beléjük. Ez aztán úgy konzerválta az ügyfelet, hogy az egyiptomiak irigykedve nyalogatták volna szájuk szélét, ha látják. Az így elkészített preparátum szagtalan, tiszta, szabad levegőn is tárolható, időtálló és könnyen lehet költöztetni.

Gunther von Hagens

Gunther doki saját szavai szerint demokratizálta az anatómiát azzal, hogy az így elkészített végtermékekből kiállításokat kezdett szervezni, miután húszévnyi meló után a Heidelbergi Egyetemen rájött arra, hogy a nagyérdemű semmit nem tud az emberi testről. Az első hullakirakat Németországban volt, s mire bezárt, elérte a 800 000. látogatót. A doki azt mondja, az emberi test csodája nyűgöz le mindenkit. Szerintem hullákat mennek nézni az emberek, mert van abban valami gyönyörű perverzió, ahogy második (harmadik, negyedik) személyiségünk ki tudja röhögni sunyin a halottakat. („Nem én fekszem ott, bibibi, én még élek, jobb vagyok nálad!")

Gunther von Hagens

A kiállítások valóban lenyűgözőek. Egyhamar nem tud az ember szabadulni a hatása alól. A kártyázó halottak, a nyúzott ló és lovasa, vagy a bőr nélküli kosárlabdázó - mit mondjak stílusosan - zsigeri élményt nyújt.

Gunther von Hagens

A dolognak akkora sikere lett, amelyről még a hullaprof sem nagyon álmodott. A nézőszám még rendben van (talán nem kellene külön említeni, de a Kalapos Szeletelő természetesen multimilliomos lett a dologból), az már nehezebben emészthető, hogy csőstül mennek az emberek donornak feliratkozni. De annyian, hogy a doki és csapata nem is bírják a tempót. Egy seregnyi plasztinálandó sétál ma világszerte vidáman, számuk kb. 5000-re tehető.

Gunther von Hagens

Idáig teljesen rendben van a dolog. Ez egy anatómiai kiállítás, az emberek zabálják a furcsa pózokba rendezett halottakat, a pénz pedig ömlik. Az új ötlettől viszont enyhe hányingerem támadt. Az van, hogy a doki interneten is akar árulni üvegbe öntött hullákat, illetve testrészeket. Műalkotás gyanánt, lakásdekorációnak. Ezeket magánszemély is megvehetné, az ár 1400 euró lesz, nyilván egy szimpla szeletelt lábfej olcsóbbra jön ki.

Nem tudom, ez nálam már túlmegy a morbiditás egészséges határán. Hullákat árulni az interneten. Az amcsiknál jött néhány éve az az őrület, amikor a kimúlt kutyust, cicust kitömették, aztán beállították a szobájukba, időnként megsimizgették, megpuszilgatták. Ha az bejött, ez is tutira bejön.

Gunther von Hagens

És hogyan bonyolítják? Online rendelés? Vagy bemegy az ipse a Gunther-művek irodájába, s azt mondja:
„A feleségemnek szeletelt péniszt szeretnék karácsonyra ajándékozni. Tudnának készíteni egyet?"
A válasz:
„Hogyne, mekkorára gondolt a Kedves Vevő?"

„A balzsamozás egyfajta vigasz, ugyanis megváltoztatja a halál arcát." Ez a hulladoki egyik alapgondolata.

A pénzimádat pedig az élők arcát tudja megváltoztatni. De nagyon csúnyán. Azon még egy csinos kis kalap sem segít.

2008. február 8., péntek

Kakagép és rommá varrt disznók

Az ötlet nem új, a kivitelezés azonban döbbenetes. Végy két látszólag teljesen különböző elemet, kapcsold össze, s máris kész a műalkotás. A kiállítás látogatója pedig órákig elmélkedhet a Fabergé-tojásra festett gázpalackok, vagy a barokkosra vett betonkeverő paradoxonja előtt. - Wim Delvoye kiállítás február 15-től az Ernst Múzeumban.

Wim Delvoye

Delvoye képes elhitetni, hogy a paradoxon csak látszólagos ellentmondás. Mondják provokatívnak, botránykeltőnek, obszcénnak, szerintem csak egy fantasztikus képzelőerővel, humorral és türelemmel megáldott művész, aki máris klasszikusokat alkot. A látszólag egyszerű (dehogy egyszerű) alkotások kiindulópontja mindig egy ellentmondás ötlete. A röntgengépről például törött csontok, kormos tüdők jutnak az ember eszébe, s csak a legritkább esetben egy ifjú pár, amint éppen az arcuk között lévő üres teret töltik ki egymás nyelvének nyaldosásával. Mondom, látszólag egyszerű, kitalálni és kivitelezni viszont már nem annyira az.

Wim Delvoye

Vagy itt van a betonkeverő, amely minden csúfságától megfosztva, fából kifaragva, barokkosan kicsipkézve akár szobadísznek is elmehetne, csak hát baromi nagy. Ötlet, kivitelezés. Ez az, ami előtt le lehet csüccsenni, és hosszú perceket tölteni azzal, hogy végre szabadon engedjük saját, racionális keretek közé szorított fantáziánkat. Delvoye - hála érte - nem magyarázza alkotásait. Berobbannak az ember agyába, beindítanak egy láncreakciót, s a végén rájövünk: paradoxonok nem léteznek, minden mindennel összefügg, minden mindennek a párja.

Wim Delvoye

Egyszerű gázpalackok sorakoznak egymás mellett. Különlegességük a festésükben rejlik. Mintha porcelán cukortartókat látna az ember. Finom, mesteri ecsetvonások, idillikus képek (szélmalom, vitorlás) profin kidolgozva. A böhöm tárgyak egycsapásra műalkotássá válnak, ki gondolná, hogy egy hülye kis gázpalack esztétikai örömöt képes okozni?

Wim Delvoye

A Mester (43 esztendős) egyik legnagyobb ötlete a disznók tetoválása volt. Lenyűgöző! A köztudatban mocskos, büdös, ganajban fetrengő röfik hirtelen élő, mozgó festményekké alakulnak. A halott disznót megnyúzzák, a bőre megy a kiállításokra, az sem semmi látvány, de az igazán tündéri az, amikor még élnek és vidám töfiszó mellett kocognak ide-oda, agyontetovált testtel. Ezzel a szimplának látszó mutatvánnyal, ismerve a moslékzabálók és az ember genetikai hasonlóságait, teljesen természetesen bukkan fel a kérdés: mennyivel vagyunk különbek egy disznónál?

Wim Delvoye

A flamand művész sztáralkotása is látható lesz a kiállításon. A kakagép, eredeti nevén „Cloaca". Ezt azért nem lehetett semmi összefabrikálni, nem véletlen, hogy 2000 és 2007 között nyolc változata készült el. A gép az ember emésztését mutatja be működés közben, van „szája", „gyomra", „belei", vannak különböző enzimeket tartalmazó palackjai. (Szó szerint vegytiszta művészet.) És egy futószalag. A „szájba" be lehet rakni a kaját, a futószalag végigcipeli a „szerveken", a végén pedig kipottyan a végtermék, formás hurka alakjában. Akinek van idegzete, nézze végig. Szerves és szervetlen tökéletes találkozása. Egy gép, amely - technikáját tekintve - tökéletesen leutánozza az emberi testben végbemenő folyamatokat.

Wim Delvoye

Egy olyan kiállítás, amiért vidékről is önmagában megéri elutazni Budapestre. Tömény élmény, néhol depresszív, néhol mulatságos, néhol döbbenetes, de mindenképpen a szó klasszikus értelmében elgondolkodtató elemekkel.

Most pedig megyek és megröntgeneztetem magam a Klinikán. Szeretném elcsípni azt a pillanatot, amikor egy konyhaasztal lóg ki az orromból. Hol itt a paradoxon?



2008. február 5., kedd

Isa bájt és adat vogymuk

Nagyot nyerítettem örömömben, és négyszer körbetrappoltam a virtuális istállót, amikor megpillantottam azt a netes oldalt, amely annyira egyszerűen fantasztikus ötletet valósít meg, hogy minden kultúr- és történelmi csemegére vágyó hírbúvár rendszeres olvasója lesz.

Az elképzelés tiszta és egyszerű, a kutatómunka már valószínűleg baromi fárasztó és nehéz, de a maroknyi szerkesztőcsapat fantasztikus lelkesedése vérprofizmussá alakul, mire a közönség is olvashatja a híreket. Nem akármilyen hírportálról beszélünk. A project neve huszadikszazad.hu (www.huszadikszazad.hu) , s - most nagy meglepetés következik - kizárólag a múlt század híreivel foglalkozik.


De még hogy! Az elejétől. Elkezdték 1900. január 1-jével és ha kitart a türelem és a kalákameló, 1999. december 31-vel fogják befejezni. 200 héten keresztül fog folytatódni ez az igazi unikum, így egy nap egy hónapnak felel meg. Most 1901 júniusánál tartanak. Nem kommentálnak, nincs jobb- vagy baloldal, nincs pártoskodás. Igyekeznek a korabeli újságok minél érdekesebb cikkeit összegyűjteni, politika, gazdaság, kultúra, tudomány-technika, sport és bulvár kategóriában. Ami a legfontosabb: minden szemszögből, minden aspektusból.

huszadikszazad.hu

A huszadikszazad.hu főszerkesztője a kecskeméti Szabó Zoltán, aki - mint mind a huszonöt szerkesztőségi tag - szakmájára nézve tanár, másodállásában pedig pláne az. Mert ennyire szórakoztatóan történelmet tanítani már professzori meló. Megéri elidőzni egy bő órácskát az oldalon. Először talán szokatlannak tűnhet a korabeli nyelvezet, a ma már néhol idegenül hangzó szavak és kifejezések kavalkádja, de egy idő után elmúlik az érzés. Egy fantasztikus időutazást kapunk élményként, egy olyan csodát, amely méltán veheti fel a versenyt a leggondosabban szerkesztett mai hírportálokkal. A különbség csupán egy évszázad az időben.

huszadikszazad.hu

Az oldal külalakja tetszetős, még a jobb sávban található guglimugli hirdetések sem bántották a szemem, valahogy ettől még hihetőbb a múlt és a jelen e parádés párosítása. A felület könnyen kezelhető és áttekinthető, a színvilág is illeszkedik a történelemkurkászó koncepcióhoz. A fotók teljesen rendben vannak, öröm végigböngészgetni a rég elporladt ősök mindennapjait, vagy éppen ünnepi pillanatait megörökítő korabeli képeket. Még az oldal köszöntőszövegének stílusa is a régi zamatot idézi, amikor a kínnal kiizzadt „Beköszöntő" helyett még adtak a minőségre:

„Itt ülünk a könyvtárban, laptopjaink kinyitva, bogarásszuk a mikrofilmtekercseket, a régi, megsárgult újságokat, könyveket, s közben száguldozunk az internet végtelen adatpályáin: tekintetünkkel megkíséreljük befogni a 20. századot. Szemünk belekáprázik a látványba: mintha egy óriási vulkán ontaná kürtőjéből az idő forró láváját, és vége hossza nincs ennek a kitörésnek! Egymásba torlódnak a sorsok, események: a születés és halál, a megistenülés és pokolraszállás véget nem érő örvényében sodródik az Ember: te, ő és én: Mi, akik lakjuk ezt a csodálatos bolygót a végtelen Univerzum embertelen magányában."

Idéznék a rovatokból is néhány részletet, kedvcsinálónak. Bár aki odatévedt, azt már egészen biztosan nem kell rábeszélni egy újraklikkre.

Egy kis belpol-perpatvar a századfordulóról. Politika rovat. Vannak dolgok, amik tényleg nem változnak:

„A képvelőháznak az ünnepi szünetek előtti egyik ülésen Kubinyi György szabadelvűpárti képviselő azt a vádat hangoztatta, hogy Rakovszky István, a néppártnak támadásra mindig kész képviselője, nyilvánosan azt mondta, hogy ő „csak császárt ismer, királyt nem". Mint több lap irja, e miatt a junius 12-én összeülő képviselőházban két interpelláczió lesz a függetlenségi pártból. Pichler Győző a miniszterelnökhöz intéz kérdést, Rátkay László a honvédelmi miniszterhez, azért, mert Rakovszky tartalékos tiszt."

huszadikszazad.hu

Kultúra rovat, egy régi ismerős keletkezésének története. Mint minden megaberuházás, ez is szép nagy vihart aratott:

„A honalapítás ezredéves ünnepére törvényhozási úton tett intézkedések közé tartozik egy szépművészeti múzeum fölállitása az ország fővárosában, s e múzeum költségeinek fölvétele az állami kiadások közé; a gyüjtemények gyarapitásának költségei ép úgy, mint az épitkezés. Az Andrássy-út torkolatában, künn a városligetben épűl az új intézet, szemben a Műcsarnokkal. A nagyvárosi élet nyüzsgő pontja ez. Az épitkezéseket az őszszel kezdték meg, s most haladnak javában. A múzeum az 1894-ik évben, a Wekerle-kormány alatt nagy lelkesedéssel megszavazott ezredévi ünnepek emlékére szánt alkotások közt a legnagyobb, a legfontosabb rendeltetésű. A megvalósitásban azonban legutoljára maradt. Most is csak még egyik részét épitik, a palotának a hátulját. Az Andrássy-út felé néző homlokzat épitésére később kerül a sor."

huszadikszazad.hu

Sportcsemege 1900-ból. Lovasnemzetből autósnemzetté kezdtünk válni:

1900. november 30-án létrejött a Magyar Automobil Club. Lelkes szervezője Reimann Gyula a következő évben egy nemzetközi autós túrát próbált életre hívni. A túraútból azonban autókiállítás lett, amely június 20-23. között került megrendezésre a budapesti lóversenypálya területén. Ennek keretében indult az első magyar autóverseny futam. A versenyben a legjobb időt és a könnyű kocsik kategóriájában a győzelmet Fényi Béla szerezte meg, aki az öt kört - 7LE-s Peugeot-jával - 13 perc 28,8 mp alatt teljesítette. A kiskocsik versenyét Spitz Arnold 6,5 LE-s Darracq-kal, a túrakocsik versenyét a bécsi Bierenz 10 LE-s Daimlerrel szerezte meg. Versenyen kívül Szapáry Pál gr. - a Magyar Automobil Club első elnöke - 24 lóerős Daimlerjével 11 perc 53,6 mp alatt tette meg a távot, és így 54 km/óra átlagsebességet ért el."

huszadikszazad.hu
Végül egy bulvárhír, akkoriban még ezeket is míves gondossággal készítették, s a „sztaaaarok" valóban sztárok voltak, nem pedig zebrának öltözött hülyegyerekek, vagy mufftárogató valóságsó-cicák.

„Esküvőből temetésre. Egy nyugalmazott ezredes halála az oltár előtt. - Heim Ferencz nyugalmazott honvédezredes Baróton az eskövője alatt, melyet Zathureczky Zsófiával tartott, hirtelen meghalt. A daliás ezredest szívszédülés ölte meg az oltár előtt. A pap épen az egyházi áldást adta a párra. Az áldás elhangzott, az ezredes pedig holtan dőlt a körülötte állok karjába, a menyasszony pedig elájult. A temetésen a szerencsétlen menyasszony ráborult a ravatalra és menyasszonyi koszoruját, fátylát a halottra borította. Ez volt az ő nászajándéka halott vőlegényének."

Ugye? Ugye? Micsoda zamata van a szavaknak! Mennyivel másabb, mint hogy Kamu Woland előbb lehányja, majd megveri pártnereit? Nincs mese, akkoriban élni is, halni is stílusosan tudtak.

Úgyhogy hajrá mindenkinek, szerkesztőknek és olvasóknak egyaránt. Ilyen finomságokkal igazán tényleg ritkán találkozhatunk. Előre a múltba!