Cicicenzor

Silvio Berlusconi egyetlen hét alatt annyi baromságot tud összelocsogni, amennyi produkálásához az egész magyar politikai elitnek négy esztendő is kevés lenne. Az olaszok zöme már csak legyint rá. Most azonban a szent művészetimádatba piszkított bele. Arra pedig Itáliában nincs pardon. - Olaszhon miniszterelnöke, mint kulturális istencsapás.

Ego, az van. Berlusconi önbecsülése az egekben, világnézetének alapját az a gondolat képezi, miszerint rajta kívül mindenki hülye és marha. Egyedüli gondolkodóként tartja az értelem pislákoló fáklyáját, s ha ő nem lenne, az emberiség már régen a vaksötétben botorkálna. Annyira tutin beszéli a latint - ezt ő mondta -, hogy lazán el tudna csevegni akár Julius Caesarral is, természetesen ókori római szlengben. Ehhez képest a 2002-es NATO-orosz csúcson képes volt „Romulus és Remulus"-t benyögni, marhaságát nem titkolt jókedvvel nyugtázták a jelenlévők.

A nagypapakorú macsó politikai eseményeken is híres szabadon repdeső szájáról. Schröder kollégájától az után érdeklődött, hány nőt fektetett meg, az 1994-es G7 csúcson pedig a nagyhatalmak női képviselőit szólította fel: jól zárkózzanak be éjszaka, mert ha benne egyszer felforr a latin vér, akkor nő legyen a talpán, aki nem vágja hanyatt magát az ágyon karizmatikus, fallikus egyénisége előtt. Egy szexisten. Egy politikai isten. Egy újjáéledt latin isten. Isten az élet minden területén. Népvezérként is egyedül ő áll a gáton. „Európában nincs már nagy politikus, egyedül maradtam, jobb vagyok Sarkozynél is..." - tudatta a világgal nem is olyan rég, a népség pedig (mit tud tenni?) kínjában röhög rajta.
Legújabb húzásával azonban még a jókedvű olaszoknál is kiverte a biztosítékot. A Chigi-palota sajtótermének dekorációját személyesen Berlusconi választotta ki. Így azt a festményt is, amely fantasztikus személyének szolgál hátterül, minél előnyösebben kiemelve sugárzó, utánozhatatlan egyéniségét. A kép Tiepolo mester munkája, amely 1700-ban készült, s egy félmeztelen nőalak szimbolizálja rajta az Igazságot. A festmény pompás, Berlusconi még pompásabb, a kettő kombinációja pedig egyenesen lenyűgöző. A képválasztáson senki nem lepődött meg, az olasz istenről általános szóbeszéd, hogy még mindig nagykanállal fogyasztja a nőket, s igen intenzíven érdeklődik a „Fekete Lyuk-elmélet" iránt, úgy általában, de szűkebb értelemben is.

A gond csak ott volt, hogy időnként a meztelen Igazság gyönyörű melle, illetve bimbója éppen a festmény előtt parádézó miniszterelnök szája mellé került. Az olasz fotósok már kifejezetten utaztak arra, ki tud jobb képet kattintani a cicit véletlenszerűen „megnyalintó" politikusról, rossz nyelvek szerint pedig egymás között csak „Csöcsfejnek" nevezték Berlusconit.
Aztán egy sajtótájékoztatón jött a döbbenet: eltűnt a cici! Nem a festmény, az ott volt, hanem a hölgy didije. Ráfestettek valami melltartószerű nyúlványt, így az események addigi legizgalmasabb éke (Berlusconi babérkoszorús feje után) nem volt többé. Szegény újságírók kétségbeesetten nyögtek egyet a hülyeség ily magasfokú kivitelezése láttán, aztán az elhangzottak helyett világgá röpítették a hírt: Berlusconinak elment a maradék esze.

Fél Olaszország fetrengett a röhögéstől, amikor a Főember sajtófőnöke nagy kínnal végre kommentálta a történteket: azért történt a ciciretusálás, mert „a mellbimbó mindig bekerül a Berlusconiról készült képekbe, és attól tartottak, hogy ez sérti egyes nézők érzékenységét." Szegény Michelangelo, szegény Tiziano, szegény Tiepolo!
Az újságírók és a szakemberek falkában repültek rá a témára. Előbbiek felhívták a figyelmet a Berlusconi-birodalomhoz tartozó Canale 5 kereskedelmi televíziós csatornára, amely nézettségét éppen a műsoraiban felbukkanó hölgyek alulöltözöttségének köszönheti. A művészettörténészek pedig egyenesen ostoba marhának tartják a miniszterelnököt és csapatát a cicimegsemmisítő akcióért.
Antonio Palucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója teljesen kikelt magából: „Kit sérthet Tiepolo meztelen Igazsága? Ez abszolút ostobaság! Akkor az én múzeumomban mindent le kellene fedni, tele vagyunk meztelen nőkkel!".
Sandra Bandera, a milánoi Brera művészeti vezetője kissé lehangoltabban nyilatkozott: „Micsoda szomorú ügy...Nem lehet eltakarni az Igazságot, amelyet évszázadok óta meztelenül ábrázoltak. Ezt a Tiepolot meg kellett volna hagyni olyannak, amilyen volt."
Andrea Emiliani művészettörténésznek még maradt egy kevés humorérzéke: „Berlusconi maga mögé teszi a meztelen Igazságot, majd melltartót ad rá." Majd hozzátette, sokkal ingerültebben: „Ez ostoba moralizálás."

A miniszterelnöki hivatal azóta is elzárkózik minden kommenttől, a tény az tény, volt cici, nincs cici. Berlusconi nem zavartatja magát, továbbra is a világ legműveltebb politikusának szerepében tetszeleg, minden nyilatkozatát átitatja az önimádat. Most éppen a 2009-es G8-at készíti elő, amelynek ő lesz a házigazdája. Azon már meg sem lepődik senki, hogy a belső dizájn kialakítását személyesen intézi, így ő maga választotta ki a helyiségek terracottapadlóit is. Mint megjegyezte: „Ha én nem lennék, még valami vacak parkettát tennének le."
A Tiepolo festmény eredeti címe egyébként: „Az Idő felfedi az Igazságot". Berlusconi kissé a politikai sunyításra ferdítette a dolgot: „Az Idő elfedi az Igazságot".
Szerencsés az olasz nemzet, hogy ilyen bölcs vezére van.
Kacagj, Silvio, te prűd kujon!