Szeptember 25-én, csütörtökön mindenki szabadságot vesz ki, beteget jelent, és jól elmegyünk reklámkocsmázni! A sörök mellé rizsát kapunk majd a finomabb fajtából, unikumok mellé pedig még több unikumot: theremin koncertet. Az egy olyan érdekes izé. Lesz még libazsíros popa, meg libatepertő, meg libahagyma. Meg éri.
A helyszín az új Inkognitó Reklámkocsma, Debrecenben, az Eötvös és Rákóczi utcák összeölelkezésénél. A tálalás 14 órakor kezdődik, a DE-AD Reklámes(e)tek mesterszakácsainak közreműködésével. Szellemi táplálékot aznap senki ne vegyen magához, elég tömény lesz a menü, ráadásul több órán keresztül tart majd az elfogyasztása. Inni lehet, mértékkel. Később már mértéktelenül is, otthon.
Szippantsunk a fedő alá, s lássuk, mi rotyog:
A tea nélküli délutánnak öt kiemelkedő előadója lesz, mind az öten a magyar reklámplanéta gyönyöreibe és gusztustalanságaiba ássák be jó mélyen magukat. Ifj. Papp-Váry Árpád, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola intézetigazgatója kapásból (n)agymosást végez: „Miért ilyen unalmasak a mosóporreklámok?" előadásával csiklandozza majd ízlelőbimbóinkat. A Tankcsapda „Férgek"-albuma óta engem is gyötör e kérdés, na, majd talán most! Gosztonyi Csaba (Carbon Group Communication) a „Szeresd és fogyaszt!" című pörköltöt főzi rotyogós marketingbográcsban, mellé lehet borozni. Pál Zsombor újságíró „A magyar reklám fekete lyuka" fantázianevű fogását tálalja majd feneketlen bendőjű, mindent elnyelő fogyasztóknak. Egy pohárka mézes pálinkával ajánlott, szinte cseppenként ízlelgetve.
S hogy a helyi specialitás se maradjon ki, a klasszikus debreceni páros is terítékre kerül. Porcsin Zsoltnak, Cívisföld vezető bloggerének, a Basahalom blog gourmand szakácsának, a Goldenblog friss győztesének „Csonka-Magyarország legrosszabb hirdetései" - szósszal leöntött mondandóját kóstolhatjuk meg, frissen csapolt sörrel vagy málnaszőrrel. „Mit ér az ügynökség, ha magyar?" címmel Jászberényi Attila LGM - főnök (a Napi Élet reklama rovatának fáradhatatlan gazdája) panírozott gigafalatkája igazi nassolnivalót ígér.
És itt még senki nem mondhatja azt, hogy jajdenagyonlóllaktam, mert a desszertet unikummal még csak este hattól szervírozzák. Najmányi László a thereminről tart majd előadást, sőt, theremin koncertet is tol majd orcánkba. Most látok néhány buta tekintetet (mint az enyém) a monitorok előtt, ezért az utolsó fogás fűszerezésére térjünk ki külön egy kicsit.
A theremin egy hangszer. Ha ez nem lenne elég meglepő, elárulok egy még döbbenetesebb dolgot: egy Léon Theremin nevű pasas találta fel, még 1919-ben. Igaz, az originál neve Lev Szergejevics Tyermen volt, de meghökkenésünkön ez mit sem változtat. A theremin ugyanis egy olyan hangszer, amelyik nem is az, illetve de, ám nem úgy. Egyszóval: pusztán hadonászni kell előtte, de nem kell hozzáérni. Ez egy oszcillátoros-antennás-elektronikus megszólalású cucc. Homály, de azért lesz ott Najmányi mester, hogy elmondja és bemutassa.
A zenész a két antenna között bűvészkedik a kezeivel, az egyikkel a hangmagasságot, a másikkal a hangerőt szabályozza a levegőben. Kemény dolog ez, de működik. A vibrációt valahogy felkapják a kis befogóantennák, és hangot csinálnak belőle. Mindent le lehet vele játszani, nekünk meg a pofánk leszakad, hogy száz éve már miket műveltek a népek.
Najmányi mester mindent tud a thereminről és Thereminről. A pasas (Theremin, nem Najmányi) teljesen beőrült zseni volt. Miután feltalálta névrokonát, átruccant az Egyesült Államokba, ahol az úri közönség táncolt és theremint hallgatott, hasonlóan leszakadt pofával, mint mi. Szovjet hősünk persze mélyen hallgatott arról, hogy információkat kellene továbbítani kormányának különböző nagy nevekről, valószínűleg ő is elfelejtette, hogy ezért küldték ki, mivel érte kellett menni.
Szegény légmuzsikusunk csak koncertezgetett, aztán az orosz titkosszolgálat elszaladt New York-ba, Theremin pedig máris a Gulagon találta magát. Miért nem jelentgetett normálisan, fene a hülye zenészét?! Hogy ne vesztegesse az időt a munkatáborban, röpke 12 év alatt kifejlesztett egy lehallgatókészüléket, amely a betonfalon keresztül is működött. Sztálin - a jóságos - cserébe elengedte a büntit, Theremin kiszabadult, és boldogan-boldogtalanul thereminezett szerte a világban, amíg meg nem halt. A többit pedig elmeséli Najmányi László, aztán el is zenéli és dalban mutogatja el.
Aki kíváncsi, egyrészt hamar megöregszik, másrészt pedig ott a helye a Reklámkocsmában, jófajta sörök, zamatos mondatok, thereminszó, bloggerek, barátok, zsíros popák és keserédes unikumok társaságában.
Aki pedig nem jön, az zsírjon otthon, majd rakunk fel fényképet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése