Ha valaki látta már az új Sepultura album borítóját, elég meghökkentő kis retyetyét szemrevételezhet rajta. A zenét most hanyagoljuk, inkább az alkotó bütykére taposunk. Nem mintha nem lenne pazar, amit csinál. Kris Kuksi: csak a neve vicces, a művészete halálos. - BeinArt. A negyedik csapás.
Halálról szólni csak óvatosan, szépen. A Kuksi nevű fiatalember - 73-as születésű, nagy öregnek igazán nem mondható - nem igazán tud mit kezdeni az ilyen jellegű ostobaságokkal. Számára az öröklét egyáltalán nem egyenlő a végtelen nyugalommal és álommal. Vagyis az álom rendben van, de igencsak mozgalmas. Kuksi bősz merészséggel nyúlt ahhoz, amely az emberi testből a legtovább megmarad: a csontokhoz.
Művészéknél szinte követelmény a gyerekkori traumaözön beszuszakolása az alkotásokba. Ha nincs trauma, keresünk, esetleg kitalálunk hozzá. Kuksi esetében ilyesmiről nagyon durván nincs ugyan szó, de tény, hogy környezete készítette el a belépőkártyát a későbbi évek fantáziabirodalmába. Vidéki parasztgyerek, aki a végtelen termőföldeken nőtt fel. Apja lelépett, mostohaapja többet vedelt, mint amennyit beszélt, kukorica- és vetőmagszagú vasárnap délutánok. Sehol egy domb, egy hegy, egy folyó, még fa is elvétve. Inspiráló környezet. És tényleg az. Egy érzékeny gyerek számára egyetlen lehetőség van, hogy idejekorán ne kattanjon be: magának talál ki egy Álomországot, ahol kedvére kóborolhat a Sárga Úton, üdvözlet, Dorothy, hódolat, Kansas!
Az unalom kikényszeríti az emberből a szokatlan iránti rajongást. Kuksi frappáns példája ennek, amióta csak belecsapott az alkotásba, valósággal orgiákat ül a nem mindennapival. Számára a groteszk maga a tökély, a bizarr a megtestesült szépség. Rajzokkal és festményekkel kezdte, sőt, műveli a mai napig, de hamar szembesült a 2D korlátaival. Fantáziája sem tudott úgy repkedni, keze sem engedelmeskedett annyira agyának, mint ahogyan szerette volna. Törvényszerű volt új kifejezési formát találni, jöhetett a szobrászat. Jött is, brutálisan.
Ilyet azért nem gyakran látni. Kuksi alapból hányingeres undort kap mindentől, amely a közhelyes „amerikai életformával" és a szó „amerikás" értelmében vett popkultúrával kapcsolatos. Heves okádhatnékját szépen bele is dolgozta a bizarr művekbe. Az innen-onnan összeszedett cuccok, játékkatonák, mini bizbaszok, babák kavalkádja új világot teremtett. Itt öltött testet az a fantázia, amely gyerekkorában még csak a fejében létezett. Új ország, új rend. Rendezetlenül. És mindenhol felbukkannak a csontok, a koponyák, komplett csontvázak. A halál pálcikái uralják a terepet.
Mégsem az undoré vagy a megbotránkozásé a főszerep. Kuksi nem halottakat ábrázol, hanem a Halált. Nem az egyén halálát, hanem a Halál egyéniségét. Az „Eredendő bűn" dagadt, horrorszerű kisgyereke éppen felzabál mindent, ami a keze ügyébe kerül, márpedig kaja bőven akad körülötte. Viking harcostól kezdve dinoszauruszon át egészen Jézusig elképesztő mennyiségű figura van betuszkolva a bájos monstrum mellé. Legalul pedig ott vigyorog egy állkapocs nélküli koponya, díszített szemeivel meredten bámul, a gondolat időtlenségét szépen belesimítva az óriás pocakos hájredői közé.
Kuksi tudatosan tudatot és időt nyújt, apró, semmitmondó részleteket emel nélkülözhetetlen résszé. Csontvázai nem támadnak, de figyelmeztetnek. A jelentéktelennek tűnő dolgok jelentőségére, a száguldani vágyó akarat kötőfékkel rángatására, a múlt csontos, tanító ujjára, amint a jövőbe bökdös, és a hiábavalóság elfogadható átértelmezésére. Nem gúnyolnak, nem önkényeskednek. Borzalmuk inkább segít, mint ijeszt.
És baromi jól néznek ki, tegyük hozzá, mielőtt elsüllyednénk a nem kívánt magyarázatok megmagyarázásába. Kuksi a modern szürrealizmus egyik legünnepeltebb alakja. Több mint száz kiállítással és tengernyi díjjal a háta mögött csontvázai bőven tejelnek is. Neves magángyűjtők és a művészvilág krémje vásárolják cuccait, csengetve a csontkasszába.
Ő pedig vidáman zörög vele, ugrálva egyik koponyáról a másikra, amíg világ a világ, és enyészet az enyészet. Virrasztva Halált álmodik.
Mi pedig csak bámuljuk lassan bomló emlékeink jövőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése