Deviáns viselkedés-e deviánsok között nem deviánsként viselkedni? Sarah Petruziello megoldja. Egy csendes szürrealista. - BeinArt. A harmadik csapás.
A csaj annyira visszafogottan dolgozik, hogy erősen kiüt a BeinArt csapatának hangoskodó, üvöltő színekkel, formákkal és alakokkal dolgozó festőinek imádnivaló táborából. Ez nem baj, sőt. Olyan, mintha négyórányi zúzdakoncert után beesne az ember egy Pink Floyd kávézóba. Lehiggadni. Petruziello higgaszt, de csak ha a BeinArt őrületében nézzük. Ha önmagában, mindentől elvonatkoztatva, akkor elég felkavaró tud lenni. Udvariasan, persze.
Szimbolizmus és szürrealizmus gyakran bújnak együtt ágyba. Bár a hölgy inkább az előbbi skatulyába gyömöszölhető be, rajzainak összhatását tekintve az utóbbi segítségével harcol a begyömöszölés ellen. Udvariasan. Olyannyira, hogy színeket is a legritkább esetben használ, ha használ, akkor már nagyon mutatni akar valamit. Nem is hiányoljuk. Jól megy a szeme színéhez a grafit, csendes molyolása pedig zabálnivalóan simul az ábrándos tekintethez.
Petruziellonál a kiinduló- és az érkezési pont is saját maga. Saját élmények, saját álmok, saját emlékek, saját vágyak. Nem szól bele a külvilág dolgaiba, s nem szívesen veszi azt sem, ha a külvilág próbál meg átmászni fekete-fehér falain. Bűn és bezárkózás. Ha üvölteni akar, bevarrja a száját. Ha az érzelmek kavarnak be, kitépi agyonragasztott szívét, s komoly arccal megmutatja. Persze arra nagyon figyel, hogy a művelet után ne maradjon tátongó lyuk, azt inkább csinosan összevarrja.
A Monológ című képen egyszerre négyben látjuk. Középen lehunyt szemmel, türelmesen. Jobb és bal oldalon saját maga nyomja a dumát magának. A jobb oldali Sarah elrejti kezével a száját, ne is halljuk, mit mond. Csak a szeme árulkodik, hogy ez már nem udvarias gesztus, inkább félelem. A bal oldali Sarah riadtan néz körül, veszélyt szimatol. Mindeközben a középső Sarah a Bölcsek Nyugalmával hallgatja a gondolattengert, mintha minden leperegne róla. Csak az a felső Sarah csúfít el mindent. Kezeit a Higgadtság homlokára helyezve próbálja értelmezni és feldolgozni a belső vihart, de nem tudja. Szemei tágra nyíltak az iszonyattól, szája örök üvöltésbe merevedve.
Petruziello saját magát használja trambulinként. Ugrál magán, magában, magáért, minél magasabbra jut, annál többet lát és láttat magából. De csak villanásokat. Aztán már vissza is zuhan a kiindulóponthoz, s ha nem rugaszkodik újra és újra, akkor a magasság és a kilátás esélye egyre csökken. Időnként csak ücsörög az asztalon, néha pedig a felhők közé repül. Mikor milyenje van. Mi pedig éppen csak annyit látunk belőle, amekkorát ugrik.
A BeinArt kollekció kis gyöngyszeme ez a csaj. Nem harsánykodik, nem provokál, nem szemtelenkedik. Inkább olyan elbújós, „én itt sem vagyok" típus. Pedig ott van, bevarrt szájjal, összetákolt szívvel, csontvázakat nézegetve, folyamatosan üvöltve.
Némán és udvariasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése