Bár még nagyon az elején járunk, máris rábukkantunk szürrealista sorozatunk egyik legbetegebb sztárjára. Karl Persson az oralitás misztérimában hisz, mi pedig benne. - BeinArt. Az ötödik csapás.
Persson az ösztönösség híve. Nem konstruál, nem tervez előre. Hát, hát, farhát. Azért arra a guszta csirkére csak odakerült az a száj, s ez feltételez némi prekoncepciót. Persze, ha valaki egy fej nélküli bontott csirkét akar pingálni, annak elég a kiindulópont, mármint a csirke, minden egyéb nyalánkság menet közben is kiszaladhat a kezéből. Van ebben a képben valami lélek- és gyomoremelő, sokat ugyan nem kell agyalni rajta, de hogy pofán csapja az embert, az biztos. Esetleg visszavicsoroghatnánk, de mit érünk el vele? Persson győz, mert övé a száj, mi viszont megszeppenve kussolunk, mert nekünk muszáj. Terrorcsirkékkel egyébként se vitatkozzon az ember, mert a végén még ő lesz a második fogas fogás, köretként egy szemkrumplival.
Ha már kaja, s mi szem-szájnak ingere, itt van ez az izé, amely leginkább egy alien és egy pénisz összeborulására emlékeztet. Hogy a köldökéből mi bukkan elő, azon már egy pillanatig se gondolkodjunk. Kés és villa a kézben, a fejen csak egy ordas nagy száj, a jobb hátsónál láthatóan gondok vannak. Kaja persze sehol, ne is legyenek illúzióink, mi vagyunk terítéken. A szakács pedig - enyhén szólva - agyonfűszerez bennünket a rémalmaival, de ez neki csak jó, a horrorpáctól sokkal szélesebb vigyorral tudunk üvölteni.
Persson egyébként - hasonlóan a leghíresebb sorozatgyilkosokhoz - egy tündéri pofa a magánéletben. (Stephen King is az. Mélységes mély a tudatalatti kútja.) Nincs vele semmi probléma, sőt, a mosolya is teljesen rendben van, mondhatnánk emberi, túlontúl emberi. Csak amikor magára zárja az álomszoba ajtaját, jobb összekészíteni egy túlélőcsomagot. Igazán megkapó, hogy egy meztelen női testről mi jut eszébe. Jó, melyik hetero férfiembernek nem működik a fantáziája egy női szájjal kapcsolatban, ha az a nő meztelen, de amit Persson művel, annak láttán minden szexuálpszichológusnak összefutna a nyál. Igen, a szájában. Női testeknél egyébként is teljesen elveszíti az önuralmát.
Itt van a „Fürdő" című kép, amely alaptémáját tekintve ismét kellemes asszociációkra adhat alkalmat. De nem Perssonnál. Nála a kádban fekvő test egészen mást jelent. Hogy egészen pontosan mi lehet a későbbi sorsa a görcsben fekvő alaknak, azon el lehet tűnődni, tuti depresszió. A húsnyelvű csaj pedig egyenesen az álmok netovábbja, azokkal a szép halott szemeivel, és a félméteres valamivel, ami kilóg a szájából. Némi kontraszként a hölgy két ujjával elegánsan megcsippenti a véres húscafat végét, a fején pedig diszkréten egy diadém foglal helyet. Csak hogy annak is kívánatosnak tűnjön, akinek eddig nem volt. A majmos képen egy totálkárra benarkózott főemlős bámul ránk bambán, akit egy összevarrt fejű cicis néni ölel. Utóbbi szintén nem teljesen tiszta, nekünk pedig már végképp nem, hogy most egészen pontosan a neccharisnyás testen, a majmon, a bizarr maszkon, vagy a kábszeren van-e a nagyobb hangsúly? Ennél a képnél bukkant fel bennem az első halvány gyanú, hogy a Mester totál betépve szokott műterembe vonulni.
Végére hagytam a csemegét, ha valakinek bírja a fantáziája. A kép címét finoman „Pénisz mellbimbók" néven lehetne lefordítani, ám a huncut alkotó csak kis részletet enged sejtetni a műről. Mert ez itt bizony egy hatalmas, pöcsfejű nő, plusz a mellbimbók. Arra a megboldogult, idióta kérdésre, hogy „na, gyerekek, mire gondolhatott a művész, miközben ezt a képet festette?", igen szélsőséges válaszok születhetnek. Mi meg sem próbálkozunk vele, ez itt csak bemutatás, ha már az obszcenitás is az étlapra került.
Azt talán említeni sem kell, hogy Persson képei igen kelendőek. Otthondíszítésre nem javasolnám, az étkezőbe vagy a hálószobába fel lehet éppen lógatni egyet, csak aztán nem meglepődni, ha az ebéd visszarohan, vagy éjjel sikítozásra ébredünk. A nappaliba talán, szigorúan alkoholizálós estéken. Nyolc-tíz sör után lehet beszélgetni a csirkével.
Gázmaszkban. Perssonálisan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése