Tomporművek

André Martins de Barros. Van, aki szerint vibrálást okozó mesterműveket, mások szerint egyszerűen csak seggfejeket fest. Én az első véleménnyel azonosulnék, vibráció nélkül. - BeinArt. A hetedik csapás.

Barros ötletében az égvilágon semmi eredeti nincs. Az ötletben. A kivitelezés más tészta. Maga a furcsaság a XVI. században pattant ki Giuseppe Arcimboldo agyából, aki így lazán rávert néhány évet a szürrealistákra, mert hát mi ez, ha nem szürrealizmus, csak középkori kivitelben? A technikai elgondolás egyszerűnek tűnik, de veszettül nehéz kivitelezni. Lényege, hogy különböző tárgyakból vagy élőlényekből olyan elrendezést készítsünk, amelyek aztán egy személy portréjává állnak össze. Messzebbről nézve látod a nagy fejet, közelebbről az apróságot. Barros ezt az ötletet nyúlta le, a legmélyebb tiszteletadás mellett.

Nála is felbukkannak ugyan könyvekből összepakolt arcok, hamutálfejű portrék, ám a legjellemzőbbek a meztelen testekből meghegesztett fejformák. Csüngenek, csavarodnak, egymásba gabalyodnak, szakállból csöpög a nyers, reszkető női hús (néhány férfiúi is), szemekbe olvad a tömény erotika. Szinte mozognak a portrék, a pillanatba olvasztott rútság közelről tökéletessé válik, nagyterpeszt ad a fantáziának, puha párnát a vágynak.

Hősünk egyébként Párizsban alkot, műterme egy köpésre van a Moulin Rouge-tól, amelynek nagy rajongója. Talán érthető a dorbézolós vonzódás a női domborzat iránt, beleértve halmot, dombot, völgyet, barlangocskát. A földszinti alkotókuckó hatalmas ablakokkal van felszerelve, egyrészt a fény miatt, másrészt azért, hogy az utca embere bármikor megleshesse a Mestert alkotás közben. Szürrealista peep show, és még fizetni sem kell érte. Jó, Párizsban lazák a népek, ott nevén nevezik a dolgokat, ami a szívükön, az a szájukon, meg persze lejjebb is.

A dolog gyönyörűsége a torz, ijesztő arcok bámulatos szépségében rejlik. Az apró testekben, amelyek kiadják az egészet, a combharisnyába bújtatott női lábakban, a tomporulatokban, a hanyagul szétvetett combokban, a buja testiségben. Ami elsőre csúfnak látszik, az valójában a világ legjobb dolgából van összepakolva. Arcképet formáznak az arcunkba tolt fenekek, ez az, amit Arcimboldo még nem vállalt be annak idején, ő maradt a gyümölcsöknél. Barros is, csak az övéi húsosabbak.

Nincs abban semmi ellentmondás, amit Barros csinál. Összehozta egy régi, jó recept alapján az esztétikailag némileg egymásnak ellentmondó dolgokat, aztán harmóniát csiholt az összhatásba. A közeli káoszból, összegubancolódott zűrzavarból rendet és átláthatóságot teremtett, s az egésznek csak annyi a trükkje, hogy mikor hogyan, vagy honnan nézed a dolgot. Pofonegyszerű dolog a középkor óta. Karizma és farizma.

Néha kifejezetten szórakoztató, ha valaki segget csinál más szájából.