A Süllyesztő

Még mindig nem politizálunk, de Sas József mellett megállunk egy pillanatra. Az adócsalás kapcsán ugyanis egy politikus a „művészetbe" törölte lábát, bármit jelentsen a szó. - Sas jogerősen rossz, avagy ki menjen kritikusnak?

Józsi lebukott, csúnyán, sokak szerint saját ostobaságának köszönhetően. Ha adót csal valaki, legalább csinálja úgy, hogy ne legyen ennyire átlátszó. Mindegy, ez az ő gondja, mardossa a lelkét, ha van neki olyan. Az ügy az igazgatói székébe került, ez a minimum. Több olyan hang is megszólalt, akik azt szeretnék, ha a Mikroszkópról is távozna. Erkölcsi alapon, tulajdonképpen arra hivatkozva: süllyedjen el szégyenében.

A héten a hangzavarhoz új kiabáló csatlakozott, aki egy eddig nem említett dolgot hozott fel érvként. Indoklása kissé meghökkentő, mivel Csomós Miklós, a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának fideszes alelnöke Sas „művészetébe" szállt bele. Természetesen ő is azt követeli, hogy a frissen jogerős ítélet következménye ne csak az igazgatói posztról, hanem a Mikroszkópról való távozást is vonja maga után, de véleményéhez egy furcsán csengő mondatot kapcsolt hozzá. Szerinte „Sas József az adócsalás kapcsán kirobbant botrány után nem tudja a kisemberek gondját hitelesen bemutatni". Ekkor jönne az, amikor a suszter és a kaptafa kapcsolatát kellene emlegetni. Csomós Miklós, bármennyire is szívügyének tekinti a lelkek épülését színházi segítséggel, jobb lett volna, ha ezt a mondatot nem mondja ki. Természetesen a fő problémája nem Sas „tehetségével" van, inkább azzal, hogy a bukott madár 49%-ban tulajdonosa a Mikroszkópnak. Ezzel vagy kezdenek valamit vagy nem (valószínűleg megveszi az önkormányzat Sas részét), mi nem foglalkozunk bővebben vele, inkább az idézett mondatra koncentrálnánk.

Amit Sas József művel évtizedek óta, az merénylet a színházi kultúra ellen. A szó mai értelmében színpadi tevékenységével kapcsolatban hitelességet emlegetni olyan, mintha a Barátok közt egyik „thinystar" pattanásosát raknánk Al Pacino mellé, és komoly vitákat folytatnánk a nonverbális eszköztárukról. Menekülni kellene előle, nem jegyet váltani rá. És mégis sikeres. Imádják. Tudomásul kell venni, hogy van egy nézői réteg, amelynek ez a humor netovábbja. Miért? Mert Sas már annak idején jó üzleti érzékkel kiszimatolta: a pöcegödörben heverő pénzből ugyanúgy meg lehet élni, mint bármi másból. Azt a fajta alpári, sekélyes, seggmutogatós, gatyaletolós humort, amelyet ő művel, senki nem merte bevállalni. Mert annyira a legalja. Ehhez nagyon erős gyomor kell. Ő vállalta, bejött neki. Hirtelen megpróbáltam összeszedni, mik azok a dolgok, amelyek egy Sas-produkció kapcsán azonnal eszembe jutnak. (Nem a hahotázásom, az biztos) Három ilyenre bukkantam.

Az első mindannyiunk ismerőse, A Nő, Aki Ordenáré Módon Röhög. Mindig van egy néni a nézőtéren, aki visítva, hörögve, üvöltve, gurgulázva, vadszamár módjára bőg a röhögéstől. Józsinak meg sem kell szólalni, a Nő röhög. A kissé kínos helyzetet a nézők úgy oldják meg, hogy a nő röhögésén kezdenek röhögni. Jó szórakozás, ráadásul nincs benne a jegyárban. Hogy min röhög pontosan, szerintem ő sem tudja, de legalább kineveti magát. Ne ítéljük el, lehet, hogy borzalmas emberi tragédiák húzódnak meg a fülsiketítő kacaj mögött.

A második, ahogy Sas nem mondja ki a „pina" és a „fasz" szavakat. Mindenki tudja, hogy most az következne, de Józsi ilyenkor vagy gyorsan elhallgat, vagy kiszűr valamit a fogai között, majd illedelmesen a szájára üt. Ez az egyik kedvenc, az imént bemutatott Nő ekkor már csak lélegeztetőgép segítségével képes figyelni a veretes humort, annyira berobbant a szervezete. Jó trükk, és képzeljük, ez is évtizedek óta működik.

A harmadik, ahogy Sas eljátssza, hogy nem tud a közönség reakcióitól tovább menni az előadásban. Néha úgy tesz, mintha nevetnie kellene, néha csak nézi a nézőket vigyorogva. Ezt a bűvésztrükköt eddig egyetlen ember tudta hitelesen produkálni: Hofi Gézának hívták. Ő is élt ezzel az eszközzel, de micsoda különbség van a két humorista kvalitásai között. Hofi zseni volt, Sas nagyon messze áll attól.

Ennyi maradt meg bennem Sas József művészetéből. Nem sok, a semminél több, de legalább eszembe juttatta Hofit. Máris csinált valamit, amitől mosolyogtam egyet. Sas és a kisemberek problémáinak hiteles ábrázolása? Nekem ez fel sem tűnt eddig. A hitelesség végképp nem. Sas egy nagyon kevés művészi értékkel rendelkező színházat csinált, de szükség van rá. Senki nem nézte Győzikét, mégis mindenki tudta, mi történt Béjával az előző adásban. Máris hallani a rajongók szavát: Sas nélkül nem Mikroszkóp a Mikroszkóp. Biztosan így van, de túl lehet élni, ha távozik. A neve valóban összeforrt a színházával, ám mivel a humor másik nagyágyúja, Selmeczi Tibor lett a megbízott igazgató, egy darabig nem fog csökkeni a jól megszokott színvonal.

Egy dolgot nem tehet egy politikus: nem mondhatja azt senkinek, hogy ne menjen fel egy adott színpadra. Közvetlenül nem. Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat mindent meg fog tenni a finom rábeszéléstől kezdve a burkolt fenyegetésig, hogy a bukott direktornak semmi köze ne legyen a színházához. Ám egy politikusnak kritikusként tetszelegni, és megmondani, hogy egy „humorista" mit és hogyan nem tud megcsinálni a színpadon, az ízléstelen és dilettáns dolog.

Függetlenül attól, civilként mekkora gazember a bohóc.