Most képzeld el: hazamész, megcsókolod a feleséged/férjed, felkapod a mosolygós kölyköt egy cuppanósra, megsimogatod a kutyát, majd köszönsz a dédnagymama múmiájának, amely üvegbe öntve üldögél a tévé előtt egy székben. Minden áldott nap. - A hullaprofesszor biznicbe vált.
Gunther von Hagens eddig is rendesen megborzolta a kedélyeket bizarr kiállításaival. Ő találta fel a plasztinációs eljárást, amely során a hullákból bravúrtechnikával kivonta a vizet és a lipideket, majd egy szilikonszerű fityfenét nyomott vissza beléjük. Ez aztán úgy konzerválta az ügyfelet, hogy az egyiptomiak irigykedve nyalogatták volna szájuk szélét, ha látják. Az így elkészített preparátum szagtalan, tiszta, szabad levegőn is tárolható, időtálló és könnyen lehet költöztetni.
Gunther doki saját szavai szerint demokratizálta az anatómiát azzal, hogy az így elkészített végtermékekből kiállításokat kezdett szervezni, miután húszévnyi meló után a Heidelbergi Egyetemen rájött arra, hogy a nagyérdemű semmit nem tud az emberi testről. Az első hullakirakat Németországban volt, s mire bezárt, elérte a 800 000. látogatót. A doki azt mondja, az emberi test csodája nyűgöz le mindenkit. Szerintem hullákat mennek nézni az emberek, mert van abban valami gyönyörű perverzió, ahogy második (harmadik, negyedik) személyiségünk ki tudja röhögni sunyin a halottakat. („Nem én fekszem ott, bibibi, én még élek, jobb vagyok nálad!")
A kiállítások valóban lenyűgözőek. Egyhamar nem tud az ember szabadulni a hatása alól. A kártyázó halottak, a nyúzott ló és lovasa, vagy a bőr nélküli kosárlabdázó - mit mondjak stílusosan - zsigeri élményt nyújt.
A dolognak akkora sikere lett, amelyről még a hullaprof sem nagyon álmodott. A nézőszám még rendben van (talán nem kellene külön említeni, de a Kalapos Szeletelő természetesen multimilliomos lett a dologból), az már nehezebben emészthető, hogy csőstül mennek az emberek donornak feliratkozni. De annyian, hogy a doki és csapata nem is bírják a tempót. Egy seregnyi plasztinálandó sétál ma világszerte vidáman, számuk kb. 5000-re tehető.
Idáig teljesen rendben van a dolog. Ez egy anatómiai kiállítás, az emberek zabálják a furcsa pózokba rendezett halottakat, a pénz pedig ömlik. Az új ötlettől viszont enyhe hányingerem támadt. Az van, hogy a doki interneten is akar árulni üvegbe öntött hullákat, illetve testrészeket. Műalkotás gyanánt, lakásdekorációnak. Ezeket magánszemély is megvehetné, az ár 1400 euró lesz, nyilván egy szimpla szeletelt lábfej olcsóbbra jön ki.
Nem tudom, ez nálam már túlmegy a morbiditás egészséges határán. Hullákat árulni az interneten. Az amcsiknál jött néhány éve az az őrület, amikor a kimúlt kutyust, cicust kitömették, aztán beállították a szobájukba, időnként megsimizgették, megpuszilgatták. Ha az bejött, ez is tutira bejön.
És hogyan bonyolítják? Online rendelés? Vagy bemegy az ipse a Gunther-művek irodájába, s azt mondja:
„A feleségemnek szeletelt péniszt szeretnék karácsonyra ajándékozni. Tudnának készíteni egyet?"
A válasz:
„Hogyne, mekkorára gondolt a Kedves Vevő?"
„A balzsamozás egyfajta vigasz, ugyanis megváltoztatja a halál arcát." Ez a hulladoki egyik alapgondolata.
A pénzimádat pedig az élők arcát tudja megváltoztatni. De nagyon csúnyán. Azon még egy csinos kis kalap sem segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése