Nagyot nyerítettem örömömben, és négyszer körbetrappoltam a virtuális istállót, amikor megpillantottam azt a netes oldalt, amely annyira egyszerűen fantasztikus ötletet valósít meg, hogy minden kultúr- és történelmi csemegére vágyó hírbúvár rendszeres olvasója lesz.
Az elképzelés tiszta és egyszerű, a kutatómunka már valószínűleg baromi fárasztó és nehéz, de a maroknyi szerkesztőcsapat fantasztikus lelkesedése vérprofizmussá alakul, mire a közönség is olvashatja a híreket. Nem akármilyen hírportálról beszélünk. A project neve huszadikszazad.hu (www.huszadikszazad.hu) , s - most nagy meglepetés következik - kizárólag a múlt század híreivel foglalkozik.
De még hogy! Az elejétől. Elkezdték 1900. január 1-jével és ha kitart a türelem és a kalákameló, 1999. december 31-vel fogják befejezni. 200 héten keresztül fog folytatódni ez az igazi unikum, így egy nap egy hónapnak felel meg. Most 1901 júniusánál tartanak. Nem kommentálnak, nincs jobb- vagy baloldal, nincs pártoskodás. Igyekeznek a korabeli újságok minél érdekesebb cikkeit összegyűjteni, politika, gazdaság, kultúra, tudomány-technika, sport és bulvár kategóriában. Ami a legfontosabb: minden szemszögből, minden aspektusból.
A huszadikszazad.hu főszerkesztője a kecskeméti Szabó Zoltán, aki - mint mind a huszonöt szerkesztőségi tag - szakmájára nézve tanár, másodállásában pedig pláne az. Mert ennyire szórakoztatóan történelmet tanítani már professzori meló. Megéri elidőzni egy bő órácskát az oldalon. Először talán szokatlannak tűnhet a korabeli nyelvezet, a ma már néhol idegenül hangzó szavak és kifejezések kavalkádja, de egy idő után elmúlik az érzés. Egy fantasztikus időutazást kapunk élményként, egy olyan csodát, amely méltán veheti fel a versenyt a leggondosabban szerkesztett mai hírportálokkal. A különbség csupán egy évszázad az időben.
Az oldal külalakja tetszetős, még a jobb sávban található guglimugli hirdetések sem bántották a szemem, valahogy ettől még hihetőbb a múlt és a jelen e parádés párosítása. A felület könnyen kezelhető és áttekinthető, a színvilág is illeszkedik a történelemkurkászó koncepcióhoz. A fotók teljesen rendben vannak, öröm végigböngészgetni a rég elporladt ősök mindennapjait, vagy éppen ünnepi pillanatait megörökítő korabeli képeket. Még az oldal köszöntőszövegének stílusa is a régi zamatot idézi, amikor a kínnal kiizzadt „Beköszöntő" helyett még adtak a minőségre:
„Itt ülünk a könyvtárban, laptopjaink kinyitva, bogarásszuk a mikrofilmtekercseket, a régi, megsárgult újságokat, könyveket, s közben száguldozunk az internet végtelen adatpályáin: tekintetünkkel megkíséreljük befogni a 20. századot. Szemünk belekáprázik a látványba: mintha egy óriási vulkán ontaná kürtőjéből az idő forró láváját, és vége hossza nincs ennek a kitörésnek! Egymásba torlódnak a sorsok, események: a születés és halál, a megistenülés és pokolraszállás véget nem érő örvényében sodródik az Ember: te, ő és én: Mi, akik lakjuk ezt a csodálatos bolygót a végtelen Univerzum embertelen magányában."
Idéznék a rovatokból is néhány részletet, kedvcsinálónak. Bár aki odatévedt, azt már egészen biztosan nem kell rábeszélni egy újraklikkre.
Egy kis belpol-perpatvar a századfordulóról. Politika rovat. Vannak dolgok, amik tényleg nem változnak:
„A képvelőháznak az ünnepi szünetek előtti egyik ülésen Kubinyi György szabadelvűpárti képviselő azt a vádat hangoztatta, hogy Rakovszky István, a néppártnak támadásra mindig kész képviselője, nyilvánosan azt mondta, hogy ő „csak császárt ismer, királyt nem". Mint több lap irja, e miatt a junius 12-én összeülő képviselőházban két interpelláczió lesz a függetlenségi pártból. Pichler Győző a miniszterelnökhöz intéz kérdést, Rátkay László a honvédelmi miniszterhez, azért, mert Rakovszky tartalékos tiszt."
Kultúra rovat, egy régi ismerős keletkezésének története. Mint minden megaberuházás, ez is szép nagy vihart aratott:
„A honalapítás ezredéves ünnepére törvényhozási úton tett intézkedések közé tartozik egy szépművészeti múzeum fölállitása az ország fővárosában, s e múzeum költségeinek fölvétele az állami kiadások közé; a gyüjtemények gyarapitásának költségei ép úgy, mint az épitkezés. Az Andrássy-út torkolatában, künn a városligetben épűl az új intézet, szemben a Műcsarnokkal. A nagyvárosi élet nyüzsgő pontja ez. Az épitkezéseket az őszszel kezdték meg, s most haladnak javában. A múzeum az 1894-ik évben, a Wekerle-kormány alatt nagy lelkesedéssel megszavazott ezredévi ünnepek emlékére szánt alkotások közt a legnagyobb, a legfontosabb rendeltetésű. A megvalósitásban azonban legutoljára maradt. Most is csak még egyik részét épitik, a palotának a hátulját. Az Andrássy-út felé néző homlokzat épitésére később kerül a sor."
Sportcsemege 1900-ból. Lovasnemzetből autósnemzetté kezdtünk válni:
„1900. november 30-án létrejött a Magyar Automobil Club. Lelkes szervezője Reimann Gyula a következő évben egy nemzetközi autós túrát próbált életre hívni. A túraútból azonban autókiállítás lett, amely június 20-23. között került megrendezésre a budapesti lóversenypálya területén. Ennek keretében indult az első magyar autóverseny futam. A versenyben a legjobb időt és a könnyű kocsik kategóriájában a győzelmet Fényi Béla szerezte meg, aki az öt kört - 7LE-s Peugeot-jával - 13 perc 28,8 mp alatt teljesítette. A kiskocsik versenyét Spitz Arnold 6,5 LE-s Darracq-kal, a túrakocsik versenyét a bécsi Bierenz 10 LE-s Daimlerrel szerezte meg. Versenyen kívül Szapáry Pál gr. - a Magyar Automobil Club első elnöke - 24 lóerős Daimlerjével 11 perc 53,6 mp alatt tette meg a távot, és így 54 km/óra átlagsebességet ért el."
„Esküvőből temetésre. Egy nyugalmazott ezredes halála az oltár előtt. - Heim Ferencz nyugalmazott honvédezredes Baróton az eskövője alatt, melyet Zathureczky Zsófiával tartott, hirtelen meghalt. A daliás ezredest szívszédülés ölte meg az oltár előtt. A pap épen az egyházi áldást adta a párra. Az áldás elhangzott, az ezredes pedig holtan dőlt a körülötte állok karjába, a menyasszony pedig elájult. A temetésen a szerencsétlen menyasszony ráborult a ravatalra és menyasszonyi koszoruját, fátylát a halottra borította. Ez volt az ő nászajándéka halott vőlegényének."Ugye? Ugye? Micsoda zamata van a szavaknak! Mennyivel másabb, mint hogy Kamu Woland előbb lehányja, majd megveri pártnereit? Nincs mese, akkoriban élni is, halni is stílusosan tudtak.
Úgyhogy hajrá mindenkinek, szerkesztőknek és olvasóknak egyaránt. Ilyen finomságokkal igazán tényleg ritkán találkozhatunk. Előre a múltba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése