Monroe cicije bizarr, Obama valójában Lincoln, Batman és Robin veszettül bagóznak, Ron McDonald egy elhízott disznó, Jézus pedig maga Miki Egér. - Ron English, a kultjamming ura.
Fő profilunk a kult lukában a nemes őrültekkel való foglalatoskodás. Írunk időnként bolondokról is, ám vigyázat, a két kifejezés ordítóan távol áll egymástól. Az őrültekben van egy hibás kulturális gén, amely aztán - szembeköpve a konzervkultúrát - visszafordíthatatlan folyamatokat indít el az agynak egy olyan területén, melyről (bár tudjuk, hogy létezik) álmunkban sem feltételezzük, hogy ekkora erők szunnyadnak benne.
Szent őrültjeink a Kreativitás Everestjét másszák meg nap mint nap, laza könnyedséggel és irigylésre méltó eleganciával. Nem lihegnek, nem erőlködnek, nem kapkodnak levegő után. Odaröffentik művészetüket, aztán már állnak is neki az újabb csúcshódításnak. Gyűjteményünk igen szépen gyarapodik a pop art fenegyerekeivel, mai tettesünk azonban egy dologban fényéveket ver kitűnő kollégáira.
Ron English, az agyaszakadt New York-i kultjam-mogul pusztító humorral rendelkezik. Ilyet már láttunk, ebben önmagában nincsen semmi meglepő. Hogy dühét és gyűlöletét vihogva a globalizációra, a nagytőkére, a multikra, a bigott vallásosságra, vagy éppen a dogmatikus cuccokra zúdítja, na igen, ezen sem dobunk még hátast. English azonban túlfeszíti a húrt, sőt, időnként el is szaggatja azt.
Művészünk alapból utál mindent. Jó, lehet, hogy nem mindent, de hirtelenjében nehéz olyan területét megjelölni rothadó világunknak, amelyre azt mondhatnánk: ez biztosan Ronnak is nagyon tetszene. Szerencsénkre haragját kacagva vezeti le az alkotói folyamatban, mi pedig vele röhögünk, pedig néha nem is olyan vicces. Miki Egérért például meg vannak veszve a pop artosok. Láthattuk már képtelenebbnél képtelenebb variánsait, még dugás közben is. English mélyen átgondolta Az utolsó vacsorát (vagy utolcsó vasora?), aztán apostoloknak odanyeste az ugribugri rajzfilmhősöket, asztal közepére pedig - megváltó ötlet - magát a lapátfülűt. Nesze neked kegyelet, nesze neked tisztelet, Leonardo viszont biztosan sírva röhögne, ha látná. Nem állt meg itt, hanem - továbbtolva a történetet - meg is feszítette a kis piros gatyás rágcsálót. De nem ám kereszten, az túl snassz lett volna. Egy American Express bankkártyából kialakított egérfogó csattant rá a legendára, aki azóta is ott lógicsál, hacsak meg nem deglett, amely cselekedetben esetünkben semmi kifogásolnivalót nem találnánk, tekintve, hogy English pontosan ezt a véget szánta a Disney-szimbólumnak. (Apropó: döglött Miki Egeret még nem láttam művészi ábrázoláson, ha valakinek van tudomása ilyesmiről, szóljon.)
Ha már szóba hoztuk Jézust, az alábbi művel English rendesen kiverte a biztosítékot. És most bele se menjünk, hogy mire akarta ezzel felhívni a figyelmet, legyen elég annyi, hogy sikerült. A „Basszunk be és öljük meg Istent" ábrázoló hirdetés fényképén maga a Mester is látható, ráadásul dupla kiadásban. A plakáton szereplő Jézus az ő idealizált képmása, vagy fiatalkori izéje, vagy ilyesmi. Máma má sokkal roggyantabbul néz ki. Mármint English, nem Jézus. Utóbbi jól tartja magát, ha hinni lehet azoknak, akik napi kapcsolatban állnak vele.
Említtessék meg az egyik legzseniálisabb ötlete, amelynek célpontja a világ legnagyobb gyorsfos-adagolója, a McDonalds. Annak is a kabalafigurája, az alapból horrorisztikus kinézetű bohóc, akitől engem mindig kivert a víz. Englisht is, de ő, „ha már bohóc, legyen kövér" -alapon úgy megpuffasztotta a szerencsétlen vigyorit, hogy az többet ér bármilyen antireklámnál, vagy a helyes étkezésre való figyelemfelkeltésnél. Zabálj tápot, aztán ne csodálkozz semmin! Kedves kiegészítője az egyik variációnak, ahogy a dagadt disznaja előtt két tehénfejű, tőgycsöcsű riherongy terpeszt. (Emlékszünk? „A szexualitás, mint a hanyatló nyugat ópiuma.")
English egyébként - nagy dicséret - gyakorló KISS-fanatikus, még plakátot is tervezett a királyoknak. Egy kissé itt is elhagyta az agyát, csókos jókedvében már kisszben látta világot, s ha már látta, akkor láttatta is, mint azt az alábbi képek bizonyítják. Hogy ezt ilyen pofánvágó módon tette, azon már a legcsekélyebb mértékben se lepődjünk meg, egyébként is, ebben a témában minden megengedett, Kiss Forever!
Hosszú lenne itt végigsétálni a kedves őrült játszóterén, egy útjelzőt viszont elhelyezünk itt, megéri eltölteni vele egy kis időt.
Andy Warhol pedig üdvözletét küldi English-nek odaátról. Állítólag pokoli jó a buli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése