Végy tíz kiló kolbászt (csípőset és hagyományosat vegyesen), öt kiló sonkát, valamint további öt kiló - húsból készült - cafrangot. Ha hazavitted, rakd ki belőle a Mona Lisa reprodukcióját!
Az „ehető művészet" nem mai találmány. Egy Giuseppe Archimboldi nevű őrült már a XVI. században készített alkotásokat kajából. Tulajdonképpen ebbe a kategóriába tartozik minden olyan művészeti produktum, amelyet meg lehet zabálni, hogy azután egy teljesen más produktummá alakuljon, amely a mai világban akár külön művészeti irányzat is lehet, de ebbe ne menjünk bele bővebben.
A Tavr nevű orosz húskombinát centenáriumi bulit csapott a műfaj szerelmeseinek, még október közepén. Az oroszok köztudottan nem aprózzák el a dolgokat, s ez a kolbászukra is igaz. (Eredeti, nem átvitt értelemben.) Hogy a banzáj tényleg emlékezetes maradjon, literszámra folyt a vodka, tonnaszámra az ingyenzsír, ám az igazi különlegesség egy hattagú művészcsoport kiállítása volt. Ők világhírű festmények repróit mutatták be a nagyérdeműnek, akik mócsingtól fénylő mosollyal bólogattak, s nagyokat nyeltek a képek láttán.
A másolatok ugyanis kitűnő minőségű orosz szalámikból, kolbászokból és sonkákból készültek. Ott volt a Mona Lisa, Van Gogh napraforgói és Picasso is. Zsírral lealapozva, kecsesen ráragasztgatva a „vászonra", világ csodájára, a Nagy Orosz Húsipar dicsőségét hirdetve fennen. 1x1,5 méterben. A team főnöke, Alekszander Szolomko el is újságolta büszkén, mennyire szeret sonkával dolgozni, mivel puha és könnyen kezelhető. (Na, erről majdnem mondtam megint valamit, de ezt is megtartom magamnak.) Hiába, változnak az idők. Leonardo még a seggét verte a földhöz, ha kikísérletezett valami új festéket, manapság a sonka a király.
Azért a három napig készült zabafestményeknek volt egy-két problémás pontja. Először is: mivel ragasztgassák oda a kolbászdarabkákat? Ezen Szolomko is teljesen kiakadt, hiszen pillanatragaccsal mégsem lehet, akkor már régen nem förszt klássz edible art. Végül a jó öreg csontenyvnél maradtak, amely teljesen gusztustalan, ám teljesen természetes is, magyarán: ehető. Másodszor: bármennyire is igyekeztek hidegen tartani a cuccost, a sonkának és a kolbásznak van egy olyan elképesztő tulajdonsága, hogy a levegőn elkezd „sötétedni". Szaknyelven ezt rothadásnak hívják, de az oroszok megoldották: amelyik darabka „túlsötétedett", azt menet közben kicserélték. Nyami.
Az eseményt egyben Guinness rekord kísérlethez is kötötték, homályos számomra, hogy milyen címszó alatt. Talán a „Legtöbb Tavr-kolbászkarikából Készített Van Gogh-reprodukció" kategóriájában indultak. Mindenesetre az orosz giniszes ember teljesen elélvezett a látványtól, külön kiemelte, hogy csak természetes alapanyagok találhatók a művekben, ezért „nem csak gyönyörűek, de abszolút ehetőek is".
Fura egy gusztusuk van az oroszoknak. A művészek előtt viszont le a szalonnabőrrel!
Ők legalább minden nagyképűség nélkül, teljes joggal mondhatják el:
„Ki az a Picasso? Megeszem reggelire!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése