Minden idők legnagyobb művészgéniusza „hivatalosan" nem készített önarcképet. Vagy mégis? Siegfried Woldhek holland festő logikai parádéval mutatta be, hogyan is nézett ki az igazi Leo. Ne döbbenjünk le túlzottan: nagyjából úgy, ahogyan várható volt.
Hosszú évtizedek óta megy a vita, milyen volt valójában Leonardo külleme? Vadabbnál vadabb elképzelések, merész ötletek láttak napvilágot. A mai napig küzdenek például azon, hogy a Mona Lisa vonásait nem magától kölcsönözte-é a Mester. Debrecenben urban legend lett egy időben, miszerint Gulyás Gábor, a Modem igazgatója kiköpött da Vinci. Vagy fordítva. Da Vinci köpött ki. Ez már megint politika, ne is szaladjunk bele.
Siegfried Woldhek rommá haknizza magát felfedezésének zanzásított verziójával. Állítja, pusztán logikai úton meg lehet találni azt a három művet, amely Leonardo igazi arcát ábrázolja. Bár a levezetés elegáns, a humor jó, s a végére csattanót is illesztett a hollandus, érvelésébe több helyen bele lehetne kötni. Nem tesszük, mivel a dolog tökéletesen belesimul da Vinci kódfejtőinek regényes mesevilágába. Álljanak itt a számok, képekkel és egy bónuszvideóval, amelyen néhány percbe sűrítve láthatjuk a világrengető felfedezést.
Woldhek a kizárásos módszert választotta. Végigmustrált több mint hétszáz festményt és rajzot, majd kihajította a nőket ábrázoló műveket. (Ennyit Mona Lisáról.) A maradék 120 kép némelyikén kell rejtőznie a szakinak. Továbblépő érvelés:
„Az igazi portré mindig szemből vagy félprofilból ábrázolja a modellt. A százhúsz férfiképmásból 55 ilyen akadt."
Itt már közbeszólna az, hogy más festményeken is látható lehet a face, de figyelem, portrékról van szó! A következtetés logikus és megnyerő: hátulról tényleg nem szokás portrét festeni.
Kövi:
„Az önarckép egyénített, tehát egyedi vonásokat örökít meg. Az ötvenöt képmásból tizenöt felel meg ennek a kritériumnak."
Egyszerűen megy ez, hétszázból máris tizenötnél járunk. Most jött a leggördülékenyebb rész. Siegfried kizárta a tizenötből a ronda és visszataszító pofákat (Leonardo imádta ezeket, mi pedig őt), maradt összesen 3 kép, mint önportré. Az eredményt a bulvársajtó a „megdöbbentő" jelzővel cicomázta fel, pedig nem estünk hasra tőle. Művészettörténészek régóta károgják, hogy valószínűleg ezeket magáról mintázta a reneszánsz szentje, igaz, ennyire logikusan, ilyen rövid idő alatt senki nem vezette le.
A három kép: a Vitruvius-tanulmány, a Zenész, illetve a Szakállas férfi, amelyet mindig is Leonardo önarcképének tartottak. Siegfried szépen egymás mellé tette a képeket, „öregedési" sorrendben. Első a zenész, második a Vitruvius, harmadik a szakis. A zenész 1485-ös kép (az évszámokhoz mindig tegyük hozzá, hogy feltehetően akkor készült), a Vitruvius-tanulmány 1490-es, a szakállas bácsi 1513-as. Leonardo életkorát tekintve a képek alkotásának idején 33, 38, illetve 61 esztendős volt.
Meggyőző logika, tekintve, hogy az arcok vonásai valóban feltűnően hasonlítanak egymásra. A kortársak leírása is valami ilyesmit feltételez, elhisszük, legyen Siegfriednek igaza. Legalább majdnem biztosan tudjuk, hogyan nézhetett ki a polihisztor 33 évesen.
Woldhek azonban nem állt meg itt, ő azt is bemutatta, milyen bájos külsővel rendelkezett a Vinciből való, amikor kamasz volt. Szintén egy olyan alkotást rántott elő, amely a művészettörténészek egész serege szerint Leonardot ábrázolja, bár nem ő készítette. Ez nem más, mint Verocchio Dávid szobra. A szobor 1467-es dátumozású (pluszminuszsatöbbi), a serdülő Leo ekkor a tizenöt évesek pubertásproblémáival nézett éppen farkasszemet.
Szintén kortársak véleménye, hogy a kölyök da Vinci jó pasi volt, már akkor is. Mivel Verocchio is firenzei volt, teljesen hihető az a feltételezés, amely szerint a kis Leo állt modellt az egyik leghíresebb Dávid szoborhoz.
Jó, ez így sántít egy kicsit, ám ha a szobor arcáról készített képet odalökjük a másik három mellé, a hasonlóság tényleg vadító. (Engem ugyan Verocchio műve kicsit egy bepipázott, fiatal Richard Gere-re emlékeztet, de ettől csodás a művészet...)
Siegfried Woldhek végül nem tett mást, mint a meglévő képek alapján rekonstruálta Leonardo „igazi" orcáját. Engem lenyűgözött, még akkor is, ha - mint említettem - sok ponton lehet belekötni a logikai levezetésbe.
És hogy hogyan nézhetett ki Leo valójában? Pontosan úgy, ahogyan elképzeltük.
Mint egy reneszánsz rocker. Ha napjainkban élne, egyfolytában vedelné a keményet, a maris ki sem bukna a szájából és Metallicát hallgatna.
Erre kizárásos alapon jöttem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése