Axl Rose úgy ugrál, mintha máris az évezred legfaszább albumát tolta volna arcunkba, pedig á, dehogy. A kínaiak meg még reklámot is csinálnak neki. - Megjelent a Chinese Democracy. De minek?
Na, ehhez is tizenöt év kellett. Karácsonyi mütyűrnek meg is vásárolható a Guns n Roses új (muhahaha) albuma, a Kínai demokrácia. Talán nem kell különösebben részletezni, miért nem GNR a lemez, s mitől mégis az.
A viselkedni nem tudó fiatalember (immár nem fiatal), aki hangjával a nyolcvanas-kilencvenes években repesztette szét a csajokon a melltartót, másfél évtizedet „melózott" ezen a színtelen-szagtalan izén. Ami pozitív, hogy egyáltalán megjelent. Ezt se gondolta volna senki.
A kínaiak meg nekikezdtek kiabálni, hogy bántja őket a gánzenrózisz, ezért majd jól feketelistára teszik az albumot. "Egy amerikai együttes Kínát dühödten támadó lemezt adott ki." Hülyék ezek. Ahelyett, hogy jót röhögtek volna, és irkálnának olyan cikkeket, hogy: „A hanyatló nyugat gagyi zenével próbálja aláásni népi demokráciánk atombiztos pilléreit! Kacagjunk együtt, pajtikák!"
Na jó, a gagyi talán túlzás, de nem áll oly messze az igazságtól. Nem akarom sorban lefikázni mind a tizennégy számot, egyrészt mert nem lenne igazam (igenis vannak értékelhető részek), másrészt unalmas lenne (annyira domináns az albumon a nem értékelhető). Lényeg: a Guns n Roses - bármennyire is Axl Rose birtokolja a nevet - nagyjából lópikulát sem ér azok nélkül a zenészek nélkül, akik annak idején bestiális rockot varázsoltak a név köré. Slash neve ugyanúgy egybeforrt a zenekaréval, mint a Vörös Csávóé, csak éppen a gitáristen a mai napig ugyanúgy tolja a fílinges csodát, mint annak idején. Axl ezzel szemben...Hm. Mondjuk úgy, hogy ő a „Jó munkához idő kell" - alapelvet követi. Azt már nem teszi hozzá, hogy a rosszhoz is. Egyébként is, bazz, mit lehet nyekeregni 15 évig egy lemezen?
Adva volt egy banda, valamikor régen, megcsinálták a századvég kiemelkedően fasza albumait, aztán vége. Szétszéledtek. Köszönhetően alapvetően Rózsa Axel fantasztikusan megosztó tevékenységének, valamint annak, hogy kezdett mindenkinek a töke tele lenni az emtíví által agyonsztárolt „deszéplassúszámokatírnakafiúk" kategóriával. Úgyhogy a zenészek szépen leléptek, nyomták-nyomják a rockot, a virnyogó énekes pedig ott maradt 15 évnyi idővel, hogy valamit összeröffentsen.
Bevallom nyihaházva, meg nem vettem a lemezt, nem is fogom, de esküszöm, hogy a májszpészről rongyosra hallgattam. Mert nem értettem. Most sem értem. És nem akarom nagyon lefikkantani, de ebben az albumban az eredetiség szikráját sem találom. Nem mondom, hogy hallgathatatlan. Nem lenne igaz. Hallgatható. És ezzel az egy szóval nagyjából ki is veséztem a lényeget. Derék iparosmunka, sok-sok Axl-féle virnyákolással, nélkülözhetetlen mélyballadisztikával, és Slash-t időnként zavaróan utánozni akaró gitárral. Ja, meg nem gyengén bugyuta szövegekkel, de ez nem is kritika, az amcsi albumok 99 százalékát meg se próbáljuk lefordítani, mert sikítozva menekülünk ki a világból.
Kicsit fáradt, kopott, öreges az egész. Miért? Mert GNR név alatt fut. Ennek pedig itt nincsen sok köze ahhoz a zenekarhoz. Talán nem kellett volna a skótszoknyás tinibálványnak (hol vannak már azok a tinik, hol van már a szoknya?) múltidézést csinálnia. Nem sikerült. 2008-ban karácsonyi ajándéknak elmegy. (Én ugyan nem örülnék neki, de hátha visszaveszik a boltban.) Axl-nek kellett volna valami dögös nevet találnia új „zenekara" számára, mittudomén, például „Axl Rose Band", csak hogy szabadjára engedjem vágtázni vágyó fantáziámat. Azon a néven én ezt az albumot elfogadnám. Sőt, még karácsony után sem vinném vissza.
Nem sokáig fognak csámcsogni a nagy visszatérésről. Mert ez nem az. 14 dal szépen elrendezve, eredeti gondolat és tartalom nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a lehető legszerencsétlenebb időpontban jött ki. Most jelent meg az új Metallica és az új AC/DC. Na, az Zene.
A Vörös várhatott volna még egy évet.
Nem oszt, nem szoroz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése