Az egy jópofa dolog, ha egy nóném társulat bulvármocsokkal reklámozza magát. Amikor a Royal Shakespeare Company teszi ezt, ott több kérdés merül fel egyszerre. Például az, lemossa-e Hamletet a színpadról egy kellék? A válasz: igen, még akkor is, ha csak utólag. - Hullamarketing a színházban.
Volt egyszer egy André Tchaikowsky (Csajkovszkij) nevű zongoraművész. Brilliánsan játszott, kiváló zenéket írt, jó fej pasas volt (ez igen lényeges vonás a későbbiek tükrében), volt humora, hatalmas adag morbiditással. Nem adott neki a sors hosszú életet, a rák mindössze 46 esztendős korában végzett vele.
Mivel volt ideje felkészülni a legrosszabbra, aprólékos végrendeletet készített. Ebben felsorolt elég sok mindent, instrukciókat adott a temetésére vonatkozóan, illetve arra, hogy halála után szerveit tudományos célokra ajánlja fel. Na, itt kezdődött az a furcsa történet, amely a Royal Shakespeare Company furcsa játékában csúcsosodik ki. Derék zongoristánk ugyanis azt is kikötötte a végrendeletben, hogy a fejét az RSC társulatára hagyományozza: használják fel a rendezők és a színészek tetszés szerint.
Őrült beszéd, de van benne rendszer. Mert ha Shakespeare és koponya, akkor Hamlet és Yorick.
„ELSŐ SÍRÁSÓ
Látja ezt a koponyát; huszonhárom esztendeje fekszik a földben.
HAMLET
Kié volt az?
ELSŐ SÍRÁSÓ
Hej, kurafi bolond egy fickóé volt ez; mit gondol, kié?
HAMLET
Nem tudom.
ELSŐ SÍRÁSÓ
Nyavalya essék a gaz bolondjába! Egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé.
HAMLET
Ez? (Elveszi a koponyát)
ELSŐ SÍRÁSÓ
Éppen ez.
HAMLET
Hadd lám. Haj, szegény Yorick! Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! A gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásid, dalaid? Villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg most esett le az állad! No, eredj őasszonysága öltözőjébe, s mondjad neki: fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele."
1983 óta hever a zongorista koponyája az RSC jelmezraktárában. Valahogy senkinek nem volt kedve hozzányúlni. Ez a tény legalább bizonyos fokig egészséges élet- és színházfelfogást takar. Bár nagy őrület a naturalista- és kegyetlen ábrázolás, vannak határok, amelyeket nem szívesen lép át sem az alkotó, sem pedig a közönség. Nem tabu, inkább a színház mindenkori törvénye, amely egyetlen szóban sűríthető össze: „mintha".
1989-ben Mark Rylence bepróbálkozott André koponyájával. A fekete-fehér képen a két művész látható, illetve az egyiknek csak a feje, amint éppen szegény Yorickot alakítja. Végül mégsem szerepelt az előadásban a biokellék. Rylence-ről patakokban folyt a víz attól, hogy pontosan tudja, kinek a fejét fogdossa éppen. Persze, most mondhatnánk, hogy Hamlet is igazi koponyát nézegetett, meg színészi átélés, satöbbi, de egyrészt Rylence nem Hamlet, másrészt véssük kőbe: „mintha". Miután a többi szereplőt is kifejezetten a frász törte a híres testrésztől, André feje visszavándorolt a raktárba.
Egészen mostanáig. Greg Doran igazgató a fejébe vette, hogy igazán életszerű előadást hoz létre. (Természetesen nem láttam a produkciót, bár hetente ruccanhatnék ki RSC előadásokat nézni, de ott valami gáz van, ha egy igazi halott koponyája kell ahhoz, hogy életszerű legyen a dolog. Morbid egy mondat lett ez is.) David Tennant - mint Hamlet - biztosan nagyon életszerűen fogta az életszerű koponyát az életszerű prezentációban. Egyetlen mentsége van Greg Doran-nek. Állítólag csak az utolsó, huszonkettedik előadás után „árulták el" a nézőknek a titkot André szerepeltetéséről. Sőt, „állítólag" a társulatból is csak néhányan tudták. Ezt én ugyan el nem hiszem, a színház a világ legpletykásabb helye. Ha két ember tud valamit egy teátrumban, azt hamarosan mindenki tudja.
Doran azzal magyarázta a titkolózást, hogy nem akarták a koponyát főszereplővé tenni. Azt elfelejtette hangsúlyozni, hogy a huszonkét előadás Shakespeare szülővárosában ment le, Londonba még csak ezután költözik a produkció. Lett is olyan bulvárfos a dologból, hogy hirtelen az egész világ megismerte az egykori zongoraművész nevét. Félreértés ne essék: nem André koponyájával van problémám, hiszen a virtuóz kifejezett kívánsága volt, hogy használják becses „darabját" a társulatnál. A nagy bejelentés után azonban a bulvár kedvence lett az előadás. Talán felesleges hozzátenni, nem Tennant játéka vagy az RSC társulata miatt. Kit érdekel, mit játszik Hamlet? Az igazi főszereplő André koponyája lett, a Sun egyenesen „Szegény André" idézetet nyomott a „Szegény Yorick" helyére.
Londonban biztosan tódulni fog a nép. Kár, hogy elsősorban nem az előadásra lesznek kíváncsiak, hanem egy koponyára. Ha ezt a dolgot egy nóném társulat csinálja, remek ötletnek tartanám. A Royal Shakespeare Company-hez azonban méltatlannak tartom.
André Tchaikowsky zongoraművész nevét mindenesetre megismerte a világ. A bulvárból.
Szerintem örülne a hírnek: koponyája, mint kellék, lemosta a főszereplőt a színpadról, még ha csak utólag is. Hiszen: „Végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt."
Yorick igazi celeb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése