2008. december 1., hétfő

Fenékig Eiffel

Van, aki szerint a világ legtökéletesebb alkotása, mások szerint sok ezer tonna ócskavas. Ha az utóbbit elfogadjuk, elég jó ára van a fémnek. 750 kilóért akár 144 millió forintot is megadnak. - Toronybiznisz 2008-ban.

„Mit vettél ma, fiam?", kérdi a púlparton káktélt szürcsizve az asszony milliárdos férjétől. „Csak a szokásos. Két autó, pár százezer kötvény...ja, meg beugrottam a Sothebys-hez, éppen az Eiffel-tornyot árulták. Hoztam három métert. Jól mutat majd a dájnignrumban."

1983-ban történt, hogy biztonsági okokból 23 alkatrészt cseréltek ki az Eiffel-tornyon. Az eltávolított darabok között több lépcsőrészlet is volt, amelyek igen kelendőek lettek az aukciókon. Tavaly egy holland ügyvédi iroda vett belőle néhány száz kilót, mindössze 180 000 euróért. Őket mondjuk megértem, mivel Eiffel névre hallgatnak maguk is. Képzeljük csak el a hatást, amint a leendő, dúsgazdag ügyfél üldögél a tárgyalóban, az iroda vezetője pedig, amikor az anyaiakra kerül a sor, hanyagul a háta mögé bök: „Az meg ott a Torony lépcsője. Nemrégiben vettük, csak úgy, dekorációnak." Ügyfél elájul, csekkfüzet elő, ezek nem kispályáznak.

Eiffel

A minap egy amerikai őrült vásárolt magának lépcsőrészletet, 552 750 eurót csengetett ki érte. Szép darab, majdnem három méter magas és 750 kiló. A torony második és harmadik emeletét összekötő lépcsőből származik, s mint a mellékelt kép is mutatja, igen csinos darab.

Menjünk egy kicsit toronyiránt. A franciákoknak mindig is szívük csücske volt az 1789-es nagy balhéjuk, nem véletlen, hogy a századik évfordulóra valamilyen megapartival akartak készülni. Végül kitalálták, hogy óóóriási világkiállítást szerveznek, ámuljon csak a sok lenézett külhoni, milyen tökös gyerekek laknak arrafelé! Furcsa, de a torony ötlete egyáltalán nem Gustave Eiffel agyából pattant ki, hanem két mérnökéből, akik nála dolgoztak. Maurice Koechlin és Stephen Sauvestre kezdtek először hablatyolni valamit 1884 körül, Gusztáv pedig hurrikánként csapott le az ötletre.

Eiffel

Megvette a szabadalmat, majd házalni kezdett az ötlettel El akarta például adni Barcelonának, egy leendő világkiállítás helyszínének, az ottani polgármester azonban teljesen hülyének nézte. Ő ezt finoman úgy fogalmazta meg, „a terv egy kissé irreális". Eiffel nem adta fel: olyan marketinget rittyentett a még csak papíron létező Torony köré, hogy még a mai reklámzsenik is elégedetten csettintenének. Igaz, elképesztő összegekbe kerültek a hirdetések, a kenőpénzek, a törvényes és zsebbe pakolt kifizetések, de megérte. 1887. január 8-án szerződést kötött a kormánnyal, s elkezdhette az építkezést.

Eiffel

Mivel mindössze két éve volt, a legjobbakkal vette körül magát. Mutatván, hogy nem blöfföl - és persze a bürokratikus utak gyors kikerülése végett - még azt is bevállalta, hogy az építkezési költségek 80 százalékát maga állja. Ez nem kevés összeg volt, a teljes költségvetés valahol 9 millió arany frank körül mozgott.

Először úgy volt, hogy a Világkiállítás után lebontják a Tornyot. Aztán másképpen döntöttek, s 1890-től a kormány - cserébe a tervező/vállalkozó nagylelkűségéért - húsz évre átadta neki a hasznosítás jogát. Eiffel köszönte szépen, aztán rácáfolva hírnevére, óriási bakit vétett. Eladta a jogot egy konzorciumnak, ezzel visszajött a pénze. Igen, de a konzorciumnak két év alatt meg a Torony építésének összköltsége jött vissza, onnantól kezdve pedig mindenki sokszoros milliomos lett, aki csak részesedett a haszonból. Arról nincs hír, hogy Eiffel kitépte-e az összes szőrszálát.

Eiffel

1887. január 28-án elkezdődött az akkori világ leghihetetlenebb építkezése. Nem gatyáztak sokat, szorított a határidő. A munkafolyamat minden fázisa sebészi precizitással volt megtervezve. Az építkezéstől nem messze lévő üzemben legyártották az elemeket, átvitték a helyszínre, ahol már szerelték is össze őket. Ennek köszönhető, hogy a Torony korrekt sebességgel emelkedett, s mindig be tudták tartani a határidőt. Persze, gondok akadtak, ám Eiffel nem ismerte a lehetetlen szót. Ha valami aprósághoz nem volt meg a kellő műszaki vagy technikai háttér, akkor csináltak hozzá. Magyarán, menet közben feltaláltak egy csomó dolgot. Gusztávot még az sem zökkentette ki a nyugalmából, amikor munkásai - a veszélyre hivatkozva - irreálisan magas bért kezdtek követelni. Szó nélkül megadta nekik, nem törődve semmivel. Akkoriban már csak egy torony volt az agya helyén.

Eiffel

1889. március 31-én fejezték be a Tornyot, amely azóta is ott terpeszt, világ csodájára, turisták pénztárcájára. Azt ne gondoljuk, hogy a párizsiak a seggüket verték örömükben a földhöz, amikor látták, mi nő rá a városukra. Igazság szerint a pokolba kívánták az egészet. Legjobban a művészek akadtak ki, akik 1887-ben kiáltványt fogalmaztak meg a tohony torony ellen, hogy ezt azért tán mégse, és egyébként is. Az akkori menők, Charles Gounod, Charles Garnier, Ifj. Alexandre Dumas, Guy de Maupassant és társaik egytől egyig aláírták. A kormány és Eiffel elolvasták, jót röhögtek, majd folytatták az építkezést.

Eiffel

Nekik lett igazuk. A Világkiállítás összes szenzációja (pedig volt egy pár) eltörpült a Torony mellett. Szó szerint és átvitt értelemben is. A hölgyek sikítoztak, az urak fickósak lettek az ágaskodó csoda láttán. Már akkor is tudták: a méret a lényeg. Csak a kiállításon kétmillió látogatója volt a dolognak, napjainkban évente 3 millióan másznak, lifteznek, zihálnak, nyögnek felfelé, hogy lássák Párizst fentről, és készítsenek egy olyan, de olyan fotót.

Eiffel a világ egyik leghíresebb embere lett. Nem véletlen, hogy az összes megaépítkezéshez őt hívták. Egy ilyenbe bukott bele, a Panama-botrány kapcsán az ő felelőssége is felmerült, ezért - finoman szólva - nemkívánatos személy lett bizonyos körökben.

Eiffel

De ez már bennünket nem is érdekel. A Torony kopott kokottként meredezik ma is, immár első számú szimbólum. Mindenki hajlandó pénzt költeni rá, s mint a fenti színes mutatja, még a darabjait is veszik, mint a cukrot.

Egyébként köszöni szépen, jól van. Időnként néhány szélhámos eladja, néhány hülye pedig meg akarja venni, de amúgy szépen suhannak mellette az évek. Ha pedig egyszer összedől vagy nekimennek repülővel, lebombázzák, felrobbantják, akkor sem lesz túl nagy probléma.

Leleményes állat az ember. Eladják majd kilóra.

Nincsenek megjegyzések: