Miközben hazánk a retro bűvöletében dagonyázik, Debrecenben pedig tombol a Gulyás-kommunizmus, mi sem maradnánk ki a jóból. Szása a traktornál töcsköli Másenykát, Irina pedig egy tehénhez nyomogatja pucérkáját. - Sztahanovista hardszex feat.
Szót ejtettünk már az orosz pop-art virágzásáról, mégpedig Alexander Koszolapov kulturális génmanipulációi kapcsán. Ott említettük meg a 2005. végén szervezett New York-i kiállítást, amely a „Russia 2 - Bad News From Russia" névre hallgatott, s amelynek művészeit az orosz ortodoxia dédunokákra lemenően megátkozta és kiközösítette.
Ezen a kiállításon részt vett az egyik legbizarrabb művészpáros is, Vladimir Dubosarsky (ez esetben inkább az angolos névverziót használnám), illetve Alexander Vinogradov. Kiállított művük egy virágos, békeidőket megelevenítő mezőt jelenített meg, ahol félmeztelen katonákat trancsíroznak éppen péppé ellenséges puskagolyók. Bár ellenséget sehol nem látunk, az oroszoktól tudjuk, hogy a belső ellenségnél nincs veszélyesebb. A katonák a tipikus hősi szovjet pózba vannak merevedve, s bár a kép mozgalmassága már-már túlkomponáltnak tűnhet, valójában - a stílusötvözés miatt - szándékolt mirelitfelvételt láthatunk.
Negyvenen és sok millió bezsebelt pénzen túl még mindig ragyogóan tudnak együtt dolgozni. A művészetüket meg sem kísérlem definiálni. A szocialista realizmust csapják tökön a pornográfiával, néha a kissé Koszolapovra hajazó műanyagkultúrával, ötvözik az édesbús keservet napjaink vulgaritásával.
Képeik telezsúfolva a legelképesztőbb káosszal, ám a káoszt gyorsan rendszerbe lehet foglalni, ha az ember végigpörgeti: mi honnan került egy képre. A politikai gúny ötvözése a kultmocsokkal Koszolapovnál szándékoltabb, két aktuális művészünknél azonban pofáncsapóbb. Nyersen, provokatívan, kegyetlen gúnnyal tolják az ember arcába a stíluskavalkádot.
Schwarzenegger leszaggatott karú Terminátorként üldégél egy hányinger-színesre tarkított virágos mezőn, mezítláb. Büdös bakancsa félrerúgva (izzad-e egy kolhozos T-modell bütykös patája, amikor elfárad a robotban?), szájából vígan lóg a mahorkás, tekintete bárgyún mered a nem is olyan távoli jövőbe. Szép kép, bazi drágán is adják.
És, igen. A legnagyobb mű, amelynek talán a „Szocialista élmunkások öröme a norma túlteljesítése miatt" címet is lehetne adni, de ugyanígy frappáns lenne „Az orosz újburzsoázia disznó bája" felirat is. A kép felvonultja a szocreál agrártémájú festészetének valamennyi alapklisés borzalmát, a vígan pöfögő traktort, a hülye, totyogó kacsácskákat, a tehenet, szarván virágfüzérrel, a szántóföldön bóklászó marhákat. Az előtérben pedig boldog orgia. A vad fajtából. Szása annyira heppi, hogy még a hetyke kis sapit sem kapta le a fejéről. Éppen durván építi a jövőt, hátulról. Irina egyelőre egy bocin üldögél, hogy a továbbiakban mi történhet kettejük között, az már a sztahanovista fantáziára van bízva. A kompozícióban további lelkes rendszerépítők is felbukkannak, ki habarcsozik, ki lukat foldoz.
A kapitalista naturalizmust tövig benyomkodták a szocialista realizmusba. Ott támadják őket, ahol csak tudják. Miután mindketten milliomosok a képekből, számukra ez lényegtelen mellékzönge. Sem az orosz ortodox művészeti elit korlátoltsága, sem a támadó kritikák, sem az életveszélyes fenyegetések nem tudják a vigyort letörölni a burzsoá pofájukról.
Mert a rendszer, elvtársak, az áll. Jó keményen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése