A 107-es szoba

Adott egy sztárfotós, aki a világ legelitebb cégeinek kampányához löki a tehetségét. Szabad idejében pedig olyat művel, hogy az embernek tátva marad a szeme. - Lyndon Wade egyetlen képkockás regényei.

Vodkásüveget nyalogató néni, marcona rapperek csúnyán néznek maguk elé, női szájak, amelyek különböző ínyencségeket szopogatnak (nem gondolni rosszra!), megacégek kampányához készített fasza kis fotók, durván fotosoppolva. Ez Wade esetében egyáltalán nem ciki, ő ugyanis olyan mértékben agyoneffektezi a munkáit, hogy időnként rajznak véli őket az ember, pedig nem is.

Az igazi az, amikor Lyndon W. elméjét lekapcsolják a pórázról, aztán szabadon nyargal egyet. Olyankor jön az igazi ereszdelahajam. Durva, sokkoló, nem ritkán obszcén fotók, a humor és az agyserkentés viszont félresöpör mindent, ami a „nemtetszik" kategóriába sorolná a dolgot. Wade nem provokál, nem is akar provokálni. Fantáziaképeket készít.

És itt jön be a művészetébe az, amitől annyira egyedi. A képei sztorikat mesélnek. Persze, egy sajtófotó is, de itt valami teljesen másról van szó. Elénk van pakolva egy fénykép egy pasasról, aki ül egy szállodai ágy szélén. A szobában halomban hevernek a bankjegykötegek. A csóka kissé riadtan, döbbenten, nyitott szájjal néz maga elé. Wade tálalta a dolgot, nekünk nincs más dolgunk, mint elfogyasztani. Amennyiben van agyunk hozzá. Így lehet elpöcsölni másfél órát egyetlen fotó előtt. Ki az a szerencsétlen az ágyon, a szánalmas nadrágjában? Hogyan került hozzá a pénz? Kié a lóvé valójában? Jönnek-e érte? Ha igen, akkor szakállas döbbentkénk életben marad-e a látogatás után?

Vagy itt a kocsmás kép. Egy zsúfolásig telt ivóban az összes vendég halomra van gyilkolva, ráadásul nyilakkal. Van, aki már totál hulla, az előtérben egy csaj még sikítozva agonizál, néhányan még élnek, de a kép a mészárlás pillanatát frigózta, így már nem sokáig. Egyetlen nyugodt alak szerepel a fotón, az előtérben kaján mosollyal bagózó kiscsaj. Lehet indítani a fogaskerekeket. Ki az a nő?

Egyik kedvencem a medvés kép. Itt Wade finoman seggbe rúgja a szirupos amcsi modellt, piknikfíling, halászcsizma, písz és láv, no meg egy baromi nagy állat, amely éppen tőből készül lerágni apuka lábát. Isteni. Desszertnek meg ott lesz a lazac.

Van itt egy elég komoly páros is. Ez már előrevetíti a 107-es szoba észbontását, bár az elv még nem egészen ugyanaz. A „sztori" egy mutatós kis lebujban játszódik. Kani Jani az előtérben lévő asztalnál fűzi Szöszikét, aki piros színű kákkktélt kortyolgat, háttérben konzumkurva a bárpultnál, mennyezetről giccses csillárok lógnak, bárénekesnőnk a 30-as évekre utaló bujasággal búgja a sanzont, a táncoló párt figyelve nem kevés sikerrel. Még egy cukimuki kiskutya is befért a képre, amint éppen édesen lefetyel tálkájából.

És itt van a képnek az ikre is. Ugyanaz a helyszín, csak éppen minden a bűzlő szennybe csupaszítva. A szösziből dagadt ribanc lett, a hódítóból puffadt fejű alkesz, a táncoló pár pedig egészen más mozgáskultúrára készül, mint az eredetin. A mennyezetről sem a cukorcsillárok lógnak, a cukimuki öleb pedig egy ótvaros döggé változott, aki éppen a padlóra hugyozik. Szag szempontjából valószínűleg tökmindegy. Ja, persze egy dolog nem eldöntött: melyik kép az eredeti és melyik a verzió?

Wade fantáziabirodalma a 107-es szoba című sorozatában feszít szét minden határt. Maga az alapötlet egyszerű, a kivitelezés már egyáltalán nem. Egy közönséges motel szobájában ugyanabból a szögből fotózott újra és újra, majd jött a photosokk. A helyszín ugyanaz, a berendezés ugyanaz, minden ugyanaz, kivéve a szereplőket és a szituációkat, amelyekbe Wade belerakta őket. A 107-es szobában minden megtörténhet és minden meg is történik. A leghétköznapibb dolgok váltják egymást a szélsőségesen extrém szituációkkal.

Az első képen egy megfáradt utazó ügynököt, Willy Loosermannt láthatjuk. Azt sem tudja, mi a város neve, ahol megszállt. Fáradt, de nem csak az elektromos fülszőrbodorító árusításától. A lánya gyűlöli, a felesége megcsalja, a szomszédok kiröhögik, a cégnél semmibe veszik. Pedig messianisztikus küldetéstudata van, s mindenkin segíteni akar. Rohadt egy világ. Ül a pizsikéjében az ágy szélén, maga elé néz, s arra gondol, hogyan kössön életbiztosítást, azután hajtson neki százötvennel egy fának.

Aztán láthatjuk ugyanezt a szobát, ahogy Penge Jimmy éppen a főnökének telefonál, Jack „A Polip" Keys pedig takonnyá vári a kis gizdát, Drótos Frankie-t. Frankie egy senki kis futár volt, de elkövette azt a borzasztó hibát, hogy egy bőröndnyi szippancsot elrakott magának, ahelyett, hogy a rendeltetési helyére vitte volna. Az eredmény a képen látható, de Drótos Frankie rövid, hátralévő életéről is alkothatunk némi homályos képet magunknak.

Igor Sztrjatrapov, aki egy atomtáskát vitt az Államokba eladni az egyik radikális csoportnak, szintén a százhetesben szállt meg. Bár a titkosnak minősíthető szolgálat tudta, hogy belépett a területükre, Igor minden KGB-s tapasztalatát bevetette, így sokáig egy lépéssel előrébb járt a rá vadászóknál. Közben a hülye atomkoffer végig nála volt, a 107-esből is úgy távozott. Mire a nagyon titkos szolgálat észbe kapott, már csak hűlt helyét és némi sugárzó anyagot találtak. Kezdődhetett a takarítás. Igort egyébként néhány nappal később egy telefonfülkében tudták agyonlőni. A táska -állítólag- nem sérült meg, bár az utóbbi időben néhányan tehénnyi patkányokra panaszkodnak abban a negyedben.

Mrs. Wattel két hete menekül milliárdos férje elől. A pasas rendszeresen csalta, ami nem lett volna baj, de különös perverziója volt, hogy az égő szivarvégeket a felesége karján nyomogatta el. Mrs. Wattel gondolt egy merészet, uckmuckfuck, aztán lelépett. Hűséges szobalányát, Dolorest azonban nem tudta lerázni. A spanyol vigyori mindenhová követi Asszonyát, s mindenhol igyekszik a maximumot nyújtani jókedvből és tisztaságból. Ők is a 107-esben kötöttek ki egy éjszaka erejéig, ahol Dolores azonnal gumikesztyűt ránt, előkapja a tisztasági túlélőcsomagot, kipakolja a keménydrogokat tartalmazó vegyszereket, majd neki is áll sikálni. Közben kacag és spanyol dalokat énekel, amitől Mrs. Wattel legszívesebben sikítani kezdene, ha a tonnányi nyugtató nem akadályozza meg ebben. Így csak bamba arccal üldögél.

Kéthetente különös társaság gyűlik össze a szobában. Ők visszajáró vendégek, a motel tulaja csak „A 7 mesterhányász" néven emlegeti őket. Bár a kép alapján arra következtethetünk, hogy itt orgiák zajlanak a javából, a valóság teljesen más. A jól öltözött urak és hölgyek topmenedzserek a legmenőbb cégeknél. Minden második pénteken itt lazítanak, szó szerint az ájulásig. Másnap hatalmas borravalót adva távoznak, ami érthető is, mert a rengeteg testnedv után fél napig kell takarítani a 107-est.

Ha már testnedv, nem maradhat ki a HC sem. Ezen a képen Manfred Hubert Us művészfilmes forgatja éppen újra a Hamletet. Elképzelése szerint egyetlen szobában játszódik a történet, ez szimbolizálja Dánia börtönét. Hamlet atyjának szelleme például a cigarettafüst, amelyet maga Manfred fújkál cizelláltan a kamera elé. A fotón látható jelenet nem Ophelia és Hamlet, hanem Rosencrantz és Guildenstern között zajlik. Manfred értelmezésében Guildenstern nővé operáltatta magát, ezzel tiltakozva a dán tojáskivitel és a globalizáció ellen. Később ebből nagyobb bonyodalmak is származtak, Hubert Us filmjében és karrierjében egyaránt.

A hetedik képen Mrs. Wattel történetének utórezgéseit örökítette meg a művész. A kádban látható, felvágott erekkel pihenő úr nem más, mint Mr. Wattel, a milliárdos. Miután asszonya lelépett, magánkopók falkáját fogadta fel, hogy megtalálják. A nyomok egészen a 107-es szobáig követhetők voltak, innen azonban a kisaranyos felszívódott a viháncos cseléddel együtt. Mr. Wattel egy hétig lakott a 107-esben, s közben teljesen becsavarodott. Mindenhol a folttisztító nyomait szimatolta, négykézláb, kutya módjára kúszott körbe-körbe a szobában. Végül nem bírta tovább, bemászott a kádba, felnyitotta harmadik szemét, majd az ereit is, és csendben kivérzett a világból. Amit senki sem sejtett, az az, hogy Mr. Wattel valójában nem a feleségébe, hanem Doloresbe volt szerelmes. A felesége lelépése egyáltalán nem érdekelte, ám a szobalány elvesztését nem tudta kiheverni. Nem bírt ellenállni a gumikesztyű csattogásának. Van ilyen.

Az egyik legbizarrabb fotón semmi bizarr nincs. A képen az alacsony és normális növésű férfiakat karácsonyi partizhatnékjukban a két hölgy rendelte, akik így szabadultak meg egy kicsit férjüktől és gyermekeiktől. A roppant részeg urak persze minden kényeztetést vállalnak és teljesítenek is. Ez korrekt és teljesen tiszta dolog. Az igazán penetra az a dologban, hogy a hátul üldögélő pasas már fél órája halott. Tízszeres adag Viagrát nyomott be vénásan, ez a négy üveg pezsgővel dúsítva kellemetlen helyzetet eredményezett. A boldog többiek ezt majd csak kábé öt óra múlva veszik észre, de a merevgörccsel még a hullakozmetikus sem tud majd mit kezdeni, ezért duplán fedett koporsóban ravatalozzák fel a vidáman elhunyt tökösmákost.

A kilencedik fotó nálam favorit. Klasszikus ábrázolás, finoman részletezett gyilkossággal. Az ágyon éppen az öröklétbe szenderülő pár Mr. és Mrs. Swimsuit. Csak egyetlen éjszakára szálltak meg, a Yellowstone-ba indultak Maci Laciékat meglátogatni. A három kis lurkó annál figyelemreméltóbb. Ők a motel gondokának, Mr. Bates-nek rakoncátlan kölkei. Szokásuk, hogy szivatják a vendégeket, az üdítős automatákba például rendszeresen nyúzott békákat pakolnak. Tegnap rábukkantak apjuk rovarirtó szereire, egy teljes arzenált felpakoltak belőle, majd a 107-esben kópéskodtak egy kicsit. Swimsuiték másnap már nem ébredtek fel, Mr. Bates viszont sittre került, mert a krumplik között tárolta a füstös cuccait. A három fiú néhány évvel később állítólag nevet változtatott, és politikus lett.

Az utolsó 107-es felvételen (több is van, de ennyi kedvcsinálónak éppen elég) a SuckingFuckinLicking nevű brutal pop hardcore zenekar látható. Az SFL arról híres, hogy a kutya sem ismeri őket. Tudniillik annyira szar zenét csinálnak, hogy minden producer az ablakon dobatta ki őket. Éppen ezért elhatározták, hogy a rendőrségi híreken keresztül törnek be a csillogás világába. Jó előre szóltak a motel tulajdonosának arról, mire készülnek. A főnök ezt egyáltalán nem bánta, mivel a kócerájnak a negatív reklám is reklám. Ezért hagyta, hogy szétverjék a 107-est, majd értesítette a yardot és a helyi sajtót. Sajnos az utóbbiak éppen a négycsöcsű nőnél voltak forgatni, akinek csokis shake csorog a füléből. Így a szenzáció elmaradt, az SFL tagjait sittre vágták, s a tulaj káromkodva nekilátott helyrehozatni a hírhedt szobát.

Lyndon Wade pedig vigyorogva távozott. Erről szól ez a dolog, gondolta magában, ahogy kilépett a 107-esből. Regényeket lehet írni egyetlen képről. Csinálja valaki utánam. Aztán megtorpant, s a folyosó végén nyíló ajtóra szegezte tekintetét. A női mosdó volt. Éppen egy napszemüveges faszi ment be, aki pórázon egy vadászgörényt húzott maga után.

Lyndon nagyot sóhajtott, hazatelefonált az asszonynak, hogy még egy hónapig házon kívül lesz, majd elővette a gépet és indult.