Szatírfallosz és nimfapornó

Ritka csemege kerül aukciós kalapács alá december 9-én. Szinyei Merse Pál egy fiatalkori festményéről van szó, amely a „Faun és nimfa” sorozatba illeszkedik. Illeszkedik, de még hogy! A festmény igen népszerű tárgya, valamint az, hogy sem a szakma, sem a nagyközönség eddig nem ismerte a képet (egy magángyűjtőnél lapult), valóban egy unikumot jelez. A kikiáltási ára is. 22 millió forint. – Szinyei és a hard szex az 1860-asakból.

A nimfa-mánia nem szokatlan festőéknél, szobrászéknál. Ők a termékenység és a szexualitás megtestesítői a görög mitológiában. Elképesztően sok változatban fordultak elő, jelezvén, a szex mindig és mindenhol isteni dolog. Voltak hegyi, barlangi, mezei, tengeri, folyami, pataki, lápi, mocsári, alvilági nimfák, sőt, erdőn belül külön nimfája volt például a tölgyfának, a kőrisfának, az almafának, vagy a fehér nyárfának, attól függően, hol jött rá az emberre a gyönyörnedvek eregetésének mindent felülbíráló vágya. Voltaképpen édes mindegy nekik, ki kapja el őket egy izgalmas fordulóra, lehet isten, félisten, faun vagy jóképű halandó. Bár némi kíváncsiságot ébreszthet, hogy egy szatír pénisze után miért ragaszkodnak a halandók jóképűségéhez.

Mindegy is, a lényeg a hancúr, az pedig ment szünet nélkül. És egyre jobban élvezték. Ahogy a Szinyei kép remek ismertetőjében szerepel: „A faun és nimfa arcán az életöröm és a szerelem testi gyönyöreinek felfedezése tükröződik bravúrosan megfestve.” Nincs vita, így van, egyben rámutat arra a szexuális világlátásra is, melynek Szinyei 22 évesen birtokában volt. Ne feledkezzünk meg róla: az 1860-as évek vége felé járunk.

Egészen pontosan 1867-ben, a festő monográfusa szerint ugyanis Szinyei ekkor ugrott rá a nimfákra. Az életben és a művészetben egyaránt. Szinyei Merse Anna azt is elmesélte, hogy
a festő „akkori műteremszomszédja és jó barátja, Gabriel Max is festett hasonlóan erotikus kicsengésű csoportozatot ebből a témából, akár versengés is kialakulhatott az életvidám, fiatal festők között, melyikük merészel szókimondóbb képet festeni.” Hol vannak, hol vannak a művek? Micsoda kiállítást lehetne varázsolni a versengés bezsongító erotikájából!


Néhány kultúrában a nimfa a női nemiszervet jelképezi. Bár hazánkban a dolgokat általában nevén nevezzük, van nekünk is néhány finom szinonimánk a vulvára. Nem feltétlenül a „P” betűsre kell gondolni. Itt van például a „kagylócska”, a „forró barlang”, a „kis pokol”, vagy a „csókos medúza”. De ez is szép:

„Gyere, Te nimfa, varázsvesszőm csak nimfádra vár!”

Valahogy Szinyei is így gondolta. Már csak arra leszek kíváncsi, mennyi lesz a vételár és hol állítják ki. Kár lenne a Mester eme remek alkotását újabb száztíz évre eldugni a műélvező közönség elől.