A mestertolvajok és betörők egyszerű szabálya: hatolj be, szerezd meg, aztán húzd el a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet! Bár a Hudson Hawk óta tudjuk, hogy igenis lehet táncolva és üvöltve énekelve besurranni valahová, a szakmai szabályokat nemrég rendesen újraírta egy francia csapat. Mert az, hogy a betörők egy évig banzájozzanak Párizs egyik legismertebb épületében, úgy, hogy a kutya nem veszi őket észre, az azért mégiscsak káprázatos szemtelenség. Ja, és eszük ágában sem volt semmit elvinni. Sőt! – Kultgerilla Párizs szívében.
Az egész dolog 2005-ben kezdődött, egy titkos párizsi szervezettel, az Unterguntherrel. Ez egy underground gerillamozgalom, néhány tagból áll mindössze, azok viszont nagyon értik a dolgukat. Az undergroundot ebben az esetben szó szerint kell érteni. Egész Párizs alatt egy bonyolult alagútlabirintus fekszik, a csapat tagjai pedig úgy ismerik ezt az útvesztőt, mint a tenyerüket. Tulajdonképpen a francia főváros bármelyik fontos intézményéhez el tudnak jutni, anélkül, hogy egy lépést is tennének az utcán.
Nem tudni, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de megcsinálták! A csapat elhatározta, hogy megjavítja a Panthéon működésképtelen óráját. Azért ez komoly. Ha nem is annyira, mint a Louvre-ban, de ott is működik biztonsági rendszer, nem is a leggyengébb fajtából. Kamerák, mozgásérzékelők, nyílvesszők a falból, miegymás. Mégiscsak Párizs egyik leghíresebb kuckójáról van szó!
Röhögj, francia! Lazar Kunstmann, a csoport szóvivője szerint a biztonsági rendszer kijátszása volt a legegyszerűbb. Egész egyszerűen elbújtak (!) zárórakor, majd kikerülve a riasztórendszereket, kerestek egy oldalbejáratot. Ennek segítségével találtak egy föld alatti termet, ahol titkos műhelyt rendeztek be! A kényelem kedvéért fotelekkel, könyvekkel, sőt, egy idő múlva rákapcsolódtak a Panthéon elektromos és minden más rendszerére, így már internetük is volt. Ha esetleg szörfözni támadna kedvük akciózás közben. Azért ez előtt le a kalappal.
Az előtt pedig még inkább, hogy egy éven keresztül járkáltak ki és be. Riasztórendszer, kamerák, biztonsági őrök, semmi és senki észre sem vette, hogy vadidegenek trappolnak, csörömpölnek, fúrnak-faragnak, hancúroznak az épületben. Időigényes munka volt, az biztos. Azzal meg sem próbáltak kínlódni, hogy az óraszerkezet hibájára a helyszínen derítsenek fényt. Nem, ők elegánsan az utolsó rugóig szétkapták a monstrumot, levitték a műhelybe, aztán nekiálltak megjavítani. Mivel a csoportban ott volt Jean-Baptiste Viot órás is, nem mondhatjuk, hogy kontárok akciójáról lenne szó. Pláne úgy, hogy tényleg megjavították. Aztán az egészet visszaszerelték, majd távoztak. Közben néha naplementét vagy napfelkeltét néztek a tetőről, hiába no, egy ilyen sztorihoz kell némi vadromantika is.
Miután végeztek, jelentkeztek a hatóságnál, s elmondták az egész történetet. Titokban úgysem maradhatott volna, mert az a fránya óra –na nézd már- egyszerre csak mutatni kezdte az időt. Először azt hitték, hülyegyerekek tréfájáról van szó, de amikor megmutatták a titkos műhelyt és a működőképes órát, na, akkor aztán kitört a botrány. A Nemzeti Emlékművek Központja annyira kikészült a betöréstől, hogy habozás nélkül rúgta ki a Panthéon egész vezetőségét. Aztán beperelték az Untergunthert, ám –röhögj, francia- a csoport első fokon megnyerte a pert! A sajtó először kiakadt, a közvélemény viszont nem. A csapat tagjai egyik pillanatról a másikra világhírességek és nemzeti kedvencek lettek.
Pihenésre nincs sok idő. Az Untergunter máris újabb akció előkészítésén dolgozik, de a részletekről nem nyilatkoznak. Nem is csodálom, a hír hallatán valószínűleg Franciaország valamennyi közintézményében őszülni kezdtek a biztonsági főnökök.
Az ötlet pazar volt, a kivitelezés fantasztikus, a visszhang elképesztő!
Untergunthert Magyarországra is! Most!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése