A húsvéti pénzszórásra felszólító egyik multi plakátján egy kislány bazi nagy piros tojást ölel át. Az elméletileg lezárt szitilájtos meganéphülyítőn egy zöld fólián, a plakáton ez a szöveg áll: „...a tojással játszanom könnyebb, mint visszasírni az apámat a szeretőjétől..." Nesze neked, fogyasztói társadalom! - A Kétfarkú Kutya jelenség.
A Kétfarkú Kutya kultszimbólum lett. Szegeden messze túlnőve magát, misztikus alakja sokat került szóba underground és main streem kultúrafogyasztói körökben egyaránt. Most már tudjuk, ki Ő, egy kicsit olyan az érzés, mint Zorrot álarc nélkül látni. Ettől még zabáljuk a munkáit.
Kovács Gergő szociológia szakos szegedi hallgató 2006-os választásokkor vált híressé, amikor felbukkant egy „paródiapárt" a magyar politikai hányadék tengerén. Ez volt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Plakátjai és egyéb figyelemfelkeltő alkotásai eleinte lokális szinten maradtak, a szegediek meg csak néztek ki a fejükből, de (jó humorérzékkel megáldott polgárokról lévén szó), csakhamar megértették az üzenetet, és harsányan röhögtek az utcákon. Az „Örök élet, ingyen sör, adócsökkentés" szlogen szállóige lett, mai napig a legtöbben ezt kapcsolják rögtön a MKKP nevéhez.
Amelyről senki nem tudott semmit. Volt, aki szerint egy professzionális összehangoltsággal működő gerillacsoportról van szó, mások több, különálló sejtecskéről beszéltek, akik a konspirációs technikák csúcsain járnak. Azt senki nem sejtette, hogy egyetlen, magányos gerillamarketinges áll a dolog mögött, egy csendes, szimpla egyetemista srác, bődületes fantáziával.
Szeged pedig kapta ezerrel. Szinte minden reggel nyújtott valami újat a lakosságnak a Fantom. Nem kis vihart kavart a „Kisebb Magyarországot!" elnevezésű kreálmány. Mélymagyaréknál rendesen kiverte a biztosítékot, egyébként hosszú percekig lehet visongatni a röhögéstől a falragasz láttán, amelynek szövege a következő volt:
Összezavarják a hülye nyelvjárások?
Elege van belőle, hogy órákat kell utazni ahhoz, hogy eljusson valahová a saját országában?
Nem akar megjegyezni feleslegesen ilyen sok megyeszékhelyet?
Leszarja Baranyát?
Csatoljuk le a felesleges határmenti területeket!
Aláíróként az Európai Unio Országcsökkentő Alapprogram, a Matuska Szilveszter Országépítő Egyesület és az Orseolo Szent Péter Asztaltársaság szerepelt.
Engem mattolt. A gyereknek hatalmas a humorérzéke, kreativitása és fantáziája pedig kiapadhatatlanul végtelen.
Kovács Gergő éjszakánként felszerelkezett az előre legyártott anyagokkal, és nekiindult a szegedi dzsungelnek. Ragasztott, festett, alkotott. Nem gerillamarketing ez, hiszen semmilyen termékre nem hívta fel a figyelmet. Street Art? Talán. Ha az ilyesmit kategorizálni kell, akkor igen. Utcai művészet, a legnagyobb tudással és képzelőerővel. A szegediek lassan kezdtek büszkék lenni ismeretlen művészükre, a városvezetés pedig kezdett berágni rá. Mert az még elmegy, hogy a zebrát jelölő táblákat átragasztgatta olyan képekkel, amelyeken egy gyalogoson megy át egy zebra, még az is belefért, amikor egy ismert autómárkát reklámozó óriásplakátra felillesztett az „Üsse el kutyáját" mondatot, de amikor a derék városlakók az egyik utcában arra ébredtek, hogy az éjszaka folyamán valami pajkos manó leragasztotta az utcanévtáblájukat, s aznaptól a Tocsik Márta utcában laknak, az már sok volt. Az önkormányzat ismeretlen tettes ellen tett feljelentést.
Közben a Kutya már olyan szintre tökéletesítette a technikákat, hogy a plakátok esetében nem lehetett eldönteni, hekkelés vagy eredeti az, amit látunk? Különösen a közlekedési táblák és az óriásplakátok voltak kitéve az Eb huncutkodásának. A híre pedig szaladt. Kovács Gergő honlapot is kreált, amelyen megörökítette az utókornak munkáit. (Sajnos azóta törölte.) Emlékszem, Debrecenben a baráti körrel rendszeres program volt az oldal nézegetése, egy-egy sör mellett könnyesre röhögtük magunkat a „Velünk legyőzheti bolygóját", vagy az „Írtsuk ki a természetet együtt" című képeken. Az én favoritom a mai napig a „Zambiában még mindig rosszabb" feliratú plakátocska. Ezt ahányszor megláttam, annyiszor röhögöm szét az agyam.
Kovács Gergő sztár lett. Pedig nem akarta. Ő csak az idióta politikai és társadalmi visszásságok, az őrült fogyasztói társadalalom zombijai elé tartott egy igen görbe tükröt. Sokaknak tetszik, amit csinál, sokan zsigerből gyűlölik. Több kiállításra is meghívták, többek között a Liget Galériába is, amit csak félig tudott elkészíteni. Egy kritikus aztán megmagyarázta, azért nincs befejezve, mert Kovács ezzel akarja jelezni, hogy ez nem igazi művészet. Ezen már a Kutya is csak röhögni tudott.
Az ország legjobb art-hekkere a MÁV-val szívta meg. Szédületes ötlet volt a vonat retyójába felragasztani a figyelmeztetéseket, még ennél is keményebb a szegedi állomás előtti akciózás, a MÁV-logóval ellátott „A vonatokat direkt nem takarítjuk" című partizánkodás. A röhej a dologban, hogy Kovácsot Pesten kapták el plakátozás közben, nem Szegeden, s legnagyobb balszerencséjére a mávos plakátokból is találtak nála.
Az államvasutak azonnal beperelte a srácot, nem tudom, hol tart most az ügy.
Mindenesetre a tojásos kislány hekkelése ott virított a szitilájtos reklámon. Kovács volt, vagy új irányzat született? Talán megtudjuk. Reméljük, az utóbbi. Minden városba kellene egy Kétfarkú Kutya, hogy néha szembe tudjuk röhögni saját magunkat, mohóságunkat, fontoskodásunkat, önzőségünket, kapzsi vágyainkat.
Kovácsnak pedig sok sikert a tárgyaláshoz! Minél hamarabb folytatja áldásos tevékenységét, annál jobb. Milyen jó is tud néha lenni, amikor a farok csóválja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése