Fúj!

A szimpla pöcs egy szimpla pöcsöt fúj egy ház falára, és azt hiszi, az művészet. A művész egy művészt fúj a ház falára, amint éppen a szimpla pöcsöt festi, és nem mondogatja hisztérikusan, hogy ez street art, mert mindenki tudja. - Fújkáló milliomos, avagy mi a pöcs?

Múlt hét végéjén a nem is annyira konzervatív londoni népek egy vasúti alagútban szerveztek graffitikiállítást. Jöttek a művészek mindenfelől, a tárlat sztárszenzációi pedig a Banksy néven elhíresült fantomművész munkái voltak. Lévén angol, lévén fenegyerek és lévén talán a legjobb a világon ebben a műfajban.

Valódi nevét nem tudjuk, nem is érdekes. Valamikor az új évezred kezdetén bukkantak fel fantasztikus alkotásai az utcákon, először csak Angliában, aztán arra, amerre csak járt, meghökkentve, felháborítva, megmosolyogtatva, elragadtatva és megbabonázva az arra járó népséget-katonaságot. (Szó szerint, erről majd lejjebb.) Művei a szó legjobb értelmében provokálnak és átértékelésre késztetnek. Szinte kivétel nélkül társadalmi, közéleti, vagy politikai témákat boncolgat, annyira stílusosan, annyira bravúrosan, hogy nem lehet nem lefékezni mellette.

Érdekes párhuzamot lehetne vonni magyar követe, a Kétfarkú Kutya és közötte. Annyiban, hogy mindketten street artban utaznak. És vonaton. Banksynek ugyanúgy a vasúttársasággal gyűlt meg a baja hazájában, mint itthon a Kutyának. A Waterloo állomásnál a karbantartók eltüntették az egyik művét, amelyen egy majom egy banánt robbant éppen fel. Na most. Banksy-művet meggyalázni a világ fújótársadalmának a szemében éppen olyan megbocsáthatatlan bűn, mint mondjuk a Mona Lisa vásznára sósavat locsolni. Jaj annak, aki megteszi.

Szegény vasúttársasági szóvivőre valóságos átoklavina zúdult, amikor a botrányos tett után még ki is jelentette: "Nem akarunk graffitit látni a területünkön, ezért azokat a jövőben is el fogjuk távolítani. Az ok, hogy a firkák csúnyák, illegálisak és a közönség sem szereti azokat". Hiba volt, ráadásul hülyeség is, mivel a felsorolt állítások közül egyedül az „illegális" volt igaz. A közönség imádta Banksyt (bár a Kutya sem tudta, ki is ő valójában), s akkora nyomás nehezedett a vasútra, hogy repedtek a sínek. Most már ott tart a dolog, hogy a művész által átpingált jelzőtáblákat és egyéb tereptárgyakat óvatosan leszerelik, kicserélik, az eredetieket pedig elárverezik, a befolyt összeget pedig jótékony célokra használják. Ezzel mindenki elégedett, a kecske is, a káposzta is.

Banksy igazából akkor lett világhírű, amikor az Izrael által épített védelmi falra hat alkotását fújta fel. A hatás a környezet és a kivitelezés miatt is döbbenetes volt. A lufival levegőbe, fal fölé emelkedő kislány és a golyóálló mellényt viselő galamb képe bejárta a világsajtót, az egekbe repítve (lufi nélkül) a zseniális ötletet, kivitelezést és kivitelezőt. És onnantól már végképp nem volt megállás. Banksy felkapott művész lett. És dúsgazdag.

Újabban vászonra is nyomatja, amit eddig csak a falakra, alkotásait mint a cukrot, úgy veszik, persze csak az, aki meg tudja fizetni. Banksyt tartani ugyanis egyáltalán nem olcsó mulatság. Tízmillió fontokért kelnek el a képei, a Sotheby's-nek igazi csemege, amikor az ő művei kerülnek kalapács alá. Apropó kalapács: legutóbb majd 70 millió forintnak megfelelő összegért kelt el egy képe egy házfalon, amely egy festőt ábrázol, amint épp a Banksy nevet pingálja a házfalra. Hogy hogyan szállítható? Úgy. Kibontják a falat, aztán lehet vinni. De előfordult már az is, hogy a képet házzal együtt árulták.

Leghíresebb rajongója talán Angelina Jolie, ő szenvedélyes Banksy-gyűjtő hírében áll. Ha annyi pénzem lenne, mint neki, én is beszereznék egy párat, jól mutatna a fürdőszobában.
"Mindig úgy gondoltam, hogy akinek festékszóró van a kezében, az ugyanúgy beleszólhat, hogyan nézzenek ki a városaink, mint az építészek vagy a hirdetők. Szóval egy egész utcát graffitivel beborítani, az valóra vált álom, vagy ahogy néhányan nevezhetnék: tökéletes és abszolút rémálom" - fogalmaz a fújkamester, s nehéz vitatkozni vele. Talán ki lehetne próbálni a városokban. Művészek csinálhatnának igazi művészetet a mocskos panelfelületeken. A turisták özönlenének, a pénz dőlne. Ám mi még nagyon, de nagyon messze vagyunk ettől.

Addig is: lehet gyönyörködni.