Ájneklájne zauberpikula, rockerpopperből átvedlett operazinger, Mozart a metróalagútban. Újabb német formabontás, újabb rendezői lidércnyomó, újabb tanakodás: hülyeség ez, vagy hülyeség? - A Varázsfuvola elmélyült előadása rózsaszín ködön, kliséesőn, dánkesőn át.
A múltkori nudizós figyelemfelkeltés után itt az új sláger a germánoknál. Underground a szó legszorosabb értelmében. Mozart legismertebb művét, a Varázsfuvolát az épülő metró (U-Bahn) egyik félkész állomásán mutatták be, nem kevés szívrohamközeli élményt okozva ezzel a „klasszikus" rajongóknak.
Christoph Hagel karmester, rendező, producer gondolta a merészet, s újra bizarr helyszínt választott. Nem az első ilyen akciója ez a májsztrónak, játszatott már Mozart művet cirkuszi porondon vagy éppen múzeumban is. A helyszínválasztásokkal semmi problémája nem lenne az embernek, ha nem érezném megint azt a szájbarágós, blöffizű közhelyhalmazt, amelyet „koncepció" néven futtatnak marketingvonalon, s amely egyre inkább a fantáziatlanságra enged következtetni.
Hagel összehozott mindent, amit a közhelyszótár ilyen esetekre előír. Modernizált előadása olyannyira a lerágott csont iskolapéldája, amelyet már több ezren lelegeltek előtte, egyetlen dolgot kivéve: metróalagútban valószínűleg még sehol nem mutatták be a Varázsfuvolát. Ezzel ki is fújt. Valóban, roppant érdekes, sőt, biztosan évek múltán is eszébe jut a derék németeknek és turistáknak, ha majd éppen arra földalattiznak. Végre. A metró ezen új csodája ugyanis a kilencvenes évek elején kezdett épülni, nagy nehezen jövőre be is fejezik. (Ez nem jelenti azt, hogy ifjú rendezőtitánok gyorsan párhuzamot vonjanak, és hasonló hülyeségekre próbálják felhasználni Demszky „Négyévmúlvakészenlesz" Gábor projektjét.) Itt a zseniális fantáziájú dirigens egyébként benyomott egy jó poént, az egyik padon a megállóban egy csontváz üldögél, jelezvén a vicces időmúlást. Haha.
A díszlet- és jelmezkoncepció előtt le a bajor bőrkalappal: képzeljük el, az is modern. Marijuana-szimbólumok, láncos-szögecses culák, az Éj Királynője pedig Manson és az Addams Family keveréke. Gyorsan vegyük hozzá, hogy Papageno szerepét a nagynevű (?) Jan Plewka énekli, a marketingnyál szerint szegénynek - lévén nem operaénekes - meg kellett tanulnia kottát olvasni és helyesen levegőt venni, sőt, még az áldott cigarettát is kénytelen volt félretenni, hogy elénekelhesse a szerepet. Merthogy ő a könnyűzenei világ extrémebb helyeiről érkezett, szegény, bizony.
A Bundestag-állomáson Varázsblöff történik. Hagel nem győzi szajkózni, hogy az ő operaadaptációja a napi realitások talaján nyugszik, s elsősorban az életkörülmények ellehetetlenedésére hívja fel a figyelmet. Ezt például olyan frappáns ötletekkel oldja meg, mint Papageno munkanélkülisége. A hős a nézőktől kuncsorál némi aprót, majd kukázás közben talál rá a Szuperflótára. Tényleg, mellbevágóan eredeti ötlet, kár, hogy már tíz-húsz éve is használták ezt a közhelyhalmazt színházakban.
„A Varázsfuvola az európai felvilágosodás egyik fő alkotása, és népszínházi mű egyben. A fantázia szülöttei között hétköznapi alakok is felbukkannak, olyanok, akik mindennap szembejönnek a metróban." Ezt a zacskós zagyvaságot próbálja a hülyének nézett néző nyakába varrni Hagel, s tulajdonképpen ezzel a mondattal meg is ideologizálta az egész koncepciótlan koncepciót. Ekkora sületlenséget színházi ember nagyon ritka esetben ejt ki a száján, akkor is csak kínjában, mert egyébként az égvilágon semmi, de semmi mondanivalója nincs a saját előadásáról.
Ne feledkezzünk meg az aktuálpolitikáról sem. Minden borzalmas ökörséget megfejelve néhány közreműködő Angela Merkel, Gerhard Schröder és Helmut Kohl maszkjában, állatbőrbe csomagolva vonaglik be időnként, egy ilyenért már Magyarországon is szakmai elégtelen járna, annyira ostobán elcsépelt ötlet, odakinn állítólag ez jó poénnak számít.
A videokivetítő, a fegyveres biztonsági emberek (Sarastro testőrei) és hasonló fantáziadús ötletek már szót sem érdemelnek. Hagel az összes létező klisét egy produkcióba gyömöszölte bele. A hangsúly a klisén van, ezek a dolgok ugyanis már a múlt évtizedben is cikinek számítottak, nemhogy 2008-ban.
Akinek ez megér 38-56 eurót, az rohanjon és nézze meg, a hónap végéig még látható a mélyélvezet Berlinben.
bU-BAHNat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése