Az egykori kedves, szeretnivaló, rút kiskacsából egy magát sztárnak képzelő, hisztériás, nyávogó picsa lett. Legalábbis ezt mondják. Nehéz nem egyetérteni a dologgal. - Oláh Ibolya vs. Sztárcsinálók. Egyébként miért ilyen buta ez a kislány?
Nem bírok sem valóságsót, sem pedig tehetségkutatósfelfedezőst nézni. Megpróbálkoztam vele, szavamra, de nem megy. Bejön a tiszadobi kiscsaj a selejtezőkre, látunk és hallunk egy szép hanggal megáldott embert - a hangsúly az emberen van -, akiből egy (Magyarországon már teljesen értelmezhetetlen kifejezést használva) sztárt csinálnak, majd kijön a só végén egy próbababa. Egy műanyag legóemberke. Akiben már nyomaiban sem fedezhető fel a hajdani báj és természetesség. Modorosan beszél, modorosan mozog, modorosan csinál mindent, mert ezt kapta az intenzív agymosás során.
A legelszomorítóbb az egészben, amikor a kis buta azt hiszi, hogy az őt sztaarrá csinálók közül bárkit a legcsekélyebb mértékben is érdekel, hogy kicsoda ő, honnan jött és mi a pérót akar kezdeni magával. Persze, amíg reklám szempontjából hasznosak ezek az információk -értsd: több pénzt lehet vele akasztani a producereknek -, addig nagyon is érdekli őket. Aztán elmúlik.
Oláh Ibike éppen az sztaarsaag sötét időszakának pillanatait éli. És még mindig nem érti. Nem érti, hogy ő csak a műsor idejére, illetve az azt követő néhány évben érdekes, utána süllyesztőbe kerül. Ha nem hülye szegény, akkor még tud valamit kezdeni magával. De Ibike a legborzasztóbb hibát követte el: ő tényleg elhitte magáról, hogy naaagy sztaar. Ibike hisztizik, Ibike fellépésekre nem méltóztatik elmenni, Ibike semmiféle haknit nem vállal, mert az méltóságán aluli lenne, Ibike pontosan úgy viselkedik, mintha sztaar lenne. Hálivúdban.
Csakhogy Magyarországon ez a fogalom értelmezhetetlen. Ameddig az Anyátok közt sürgős logopédiára utalandó, bűntehetségtelen, egy mondatot hitelesen elmondani nem tudó kisfiúit és kislányait sztaaroknak nevezik, addig az. Ameddig pöcsüket és puncijukat rejtett kamerák előtt mutogató, valóságsós borzadályokat sztaarnak neveznek, addig az. A Zebracsíkos gyereket bővebben már meg sem említem, agyilag Fingó Művész Úr (emlékszik még valaki a kitűnő tehetségű váladéksós emberre?) mellett az volt a televíziózás mélypontja.
Szóval, Ibikével elszaladt a csikó. Újabban a „Casting minden" című, erősen vitatható értékeket képviselő film producereit akarja beperelni, elsírván, zokogván, világgá üvöltvén fájdalmát, hogy neki 2,24 milliós tartozása van az Apeh felé. És a film alkotói nem fizették őt ki. Egyfelől füllent a csaj, a helyzet ugyanis úgy áll, hogy nem csekély gázsijának az utolsó részletét tartották vissza. De miért?
Először azzal mutatta meg homályos oldalát a kis drága, hogy a film díszbemutatóján hisztériás rohamot kapott, asztalra csapkodott az újságírók előtt, majd úgy elhúzott, hogy csak füstölt. Quentin Tarantino a nagy Uma Thurmant majdnem felpofozta egy ilyen akcióért a Kill Bill 2. kapcsán. Komolyabb helyeken ugyanis komolyan veszik a protokoll-eseményeket. Tudják, hogy egy jól sikerült sajtó- és díszbemutató nagyon sokat hozhat a konyhára. Ibike erre vastagon tojt, én mondjuk már ott iszonyúan büntibe raktam volna a kiscsajt. Mert másnap nemcsak a filmről írtak ám a lapok és számoltak be a tévék, hanem a kisművésznő hisztériájáról is.
Ezek után negatívan nyilatkozik orrba-szájba a saját filmjéről. Ismét egy külföldi példa: a SeaQuest sorozat producerei szegény Roy Scheidert úgy vágták ki a sorozatból egy idő után, mint macskát szarni, nagy név ide vagy oda. Miért? Mert negatívan nyilatkozgatott a produkcióról. Újabb büntetőt kellett volna adni Ibikének, senki nem tette meg, a csikó pedig szaladt tovább.
A harmadik húzása volt a legrosszabb. A film promóciós körútját ugyanis hülyeségnek tartotta, ezért egy rakás helyszínre el sem utazott. A „Casting minden" című, erősen vitatott minőségű film producere:
"A díszbemutatón nem énekelt arra hivatkozva, hogy beteg. Utána volt egy promóciós körút, ami januártól március végéig tartott. Ibolya elment 4-5 vidéki városba, és utána felhívott a forgalmazó Hungarotop vezetője, Prukner Pál, hogy a többire nem megy el. Ibolya még vagy 10-et kihagyott, hiába próbált vele Prukner időpontváltoztatásokkal egyezkedni. Nagyon sok helyen lemondták a közönségtalálkozós vetítést. Ez jelentős anyagi és erkölcsi kárt jelentett mind a gyártónak, mind a forgalmazónak."
Ez volt az a pillanat, amikor „Anyácskának" vagy a producernek jó alaposan el kellett volna vernie a kis seggét a művésznőnek, és „takarodj dolgozni" felkiáltással elzavarni szerződésben foglalt kötelezettségeinek elvégzésére.
Mit mond minderről maga a sztaar?
„Egy éve nem fizettek ki a Casting minden című filmért! Majdnem három hónapig tartott a forgatás, és én becsületesen elvégeztem a dolgomat! Kifizetni azonban nem akarnak, állítólag azért, mert szerintük én negatívan nyilatkoztam a filmről. De ez nem igaz! Arról nem én tehetek, hogy nem sikerült jól a film. Bűnbak nem leszek Elegem van abból, hogy hiába dolgozom, hiába csinálok klasszabbnál klasszabb dolgokat, a rossz híremet keltik azzal, hogy megbízhatatlan vagyok. Muszáj megkapnom a pénzem, hiszen elúszott a lakásom, és 2 millió 240 ezer forint adótartozásom van. És ezt ki akarom fizetni!"
Kicsi csillag! Mi a probléma? Nem kellett volna szerződést szegni, és megkapta volna a pénzét. Egyébként hogyan gyűlt össze 2,24 milla tartozás, és főleg miből? Csak nem a csúnya producer bácsik adták a lóvét, aztán most nem érti a kis butus, hogy az adóját miért nem más fizeti helyette? A legfrissebb hírek szerint megaszívás lesz a dolog vége, ugyanis a producer szerződésszegés miatt perre viszi a dolgot. Az pedig bazi sokba fog kerülni Ibikének.
Nem, Ibike még mindig nem érti. Azt sem, hogy süllyesztőbe fog kerülni. A szarcsinálók újabb és újabb sztaarokat termelnek ki havonta. Ibike neve szépen feledésbe fog merülni, egy ideig még megpróbálja eladni magát - mint láttuk, még akkor is képtelen rá, amikor megszervezik helyette -, aztán szépen hazamegy Tiszadobra, gyermeket szül és pörköltet főz az urának.
Persze Ibike csak kisebb részben felelős ezért. Nagyobb részben azok, akik műanyagot csináltak belőle, dobozba pakolták és eladták. Aztán amikor kifut a termék, a helyére újat raknak, a régit pedig kidobják.
De Ibike ezt nem érti. Pedig már idegesen felvisítanak a „szakmában", ha meghallják a nevét. De ő még mindig azt hiszi magáról, hogy sztaar.
Sosem volt az. Csak egy műanyag baba, akin gombokat lehetett nyomogatni, ettől beszélt, énekelt, táncolt. A baba fellázadt. Igaz, a lehető legbutább módon. Nincs választási lehetőségük a szarcsinálóknak: kukába vele!
A hősnő most éppen az Aida című musical-ben fogja megvillantani tehetségét. Nagyon sok sikert neki, kicsit az arcából is visszavehetne, s talán még be is jön neki.
Ja, és kevesebb műanyagot! Árt az arcbőrnek, ami így is elég vastag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése