1517 halott békéje kontra milliárdos megabiznisz

„Anyu, Apu! Csodás napunk volt! A nagyi elvitt minket egy kiállításra, ahol láttam egy 95 éve meghalt bácsi cipőjét és egy vízbe fulladt kislány babáját! Ugye elmegyünk a jövő héten is? Léccilécci!” Bár ez így kegyetlenül morbidnak tűnik, a lényeg nagyjából így fest. Ha lehántjuk a mítoszt és elfelejtjük a filmet, akkor csak a halott lelkek maradnak. Kiszolgáltatva. – Leletmentés vagy sírrablás? A Titanic kiállítás más szemszögből.

3658 méter mélyen fekszik minden idők leglegendásabb hajója, a Titanic. Fedélzetén 1517 áldozat maradványainak a maradványaival. Ott hever kettétörve 1912. április 14-e óta.Egy dolog erősen valószínűsíthető. Az 1517 lélek nélkül a Titanic roncsa tizedennyi embert sem érdekelne. A történet sava-borsát, mint mindig, most is a halál adja. Ahogyan az ember elborzad a temetéstől, mert tudat alatt magát képzeli a koporsóba (de élve), úgy kavargatja az emberek fantáziáját a hajóval elsüllyedt utasok halála. „Mit érezhetett, mit csinálhatott, hogyan fogadta, meddig tarthatta vissza a levegőt?” Brutális kérdések, de mindannyiunkban felmerült. Ez vonza a tömegeket a Titanic kiállításra, amelyet a napokban hosszabbítottak meg három hónappal Budapesten. Az érdeklődés elképesztő, s az is kiderül, mennyi pénz lapul a magyar pénztárcákban, ha kultúráról van szó.

Arról van szó? A kiállítás 1991 óta járja a világot, s több mint 16 millióan látták eddig. Ne legyenek illúzióink: hatalmas bizniszről van szó. Tom Zaller, aki 1997 óta a kiállítás produkciós menedzsere, egy nagyon megható szöveget biggyesztett ajánlóként a promós kiadványokhoz: "A Titanic, a kiállítás a hajó hihetetlen története előtt tiszteleg, és nem utolsósorban az utasok és a legénység emléke előtt. A Titanic története a legmélyebb érzéseket váltja ki a látogatókból, ez jól látszik az arcokon, amint a kiállítás végére érnek. A cél, hogy életben tartsuk a Titanic emlékét, valamit azon bátor férfiak és nők emlékét, akik a végzetes úton a hajón utaztak.”

Biztosan őt is meghatotta a történet, mint mindenkit, de valahogy az „extraprofit” kifejezést nem használta a kis beharangozóban. Az emléket pedig emlékezéssel is lehetne tisztelni, nem pedig azzal, hogy halottak elporladt lábfejéről rángatnak le cipőket majd 4000 méteres mélységben. Számoljon, akinek van rá agya: hét végén a gyerekjegy 1900, a felnőtt 3900 forint. Márpedig a legnagyobb forgalom akkor van.(Hétköznap 1500 és 2900) Szeptember 1. óta látogatható a megpihenő road show, csak nálunk, s már bőven túl a 200 000. látogatón. És ez 1991 óta megy, a világ 18 országában.Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kiállítás mindössze 300 darabot mutat be az RMS Titanic Társaság tulajdonában lévő mintegy 5500 darabból, akkor bátran kijelenthetjük: ez csupán a jéghegy csúcsa. Megabiznisz a javából, hiába hívják leletmentésnek. Nekem egy 1912-es férficipő nem régészeti lelet, hanem egy borzasztó halál ottmaradt pillanata. Amit kirángattak a helyéről, vitrinbe dugták, s most árulják. A halál emlékét.

Mielőtt bárki a koncentrációs táborok múzeumaival hozakodna elő, gyorsan szögezzük le: a kettőnek semmi köze egymáshoz. Azok valóban az elpusztított életek emlékét őrzik, de tudatosan elborzasztó célzattal: „Tessék, ezt tettük! Nézzétek! Soha többé nem szabad megtörténnie!” Itt erről szó sincs. Itt ízlésesen, szalonképesen tálalják a halált, a mítosz és a legenda tudathomályosító vásznába göngyölve.

De nézzük meg a témában legautentikusabb személy, Dr. Robert Ballard véleményét.1985-ben Bob Ballard találta meg a roncsot, mely egyáltalán nem ott feküdt, ahol képzelték. Ballard ekkor élete legnagyobb hibáját követte el. Mivel nemzetközi vizeken süllyedt el a hajó, a megtaláló –a törvények értelmében- magának igényelheti a tulajdonjogokat. Minden, ami a hajóban van, az expedíció tulajdonába került volna. És Ballard nem élt ezzel a lehetőséggel. Túlságosan naiv volt, ezt maga is elismerte. Ő úgy tekintett a roncsra, mint 1517 ember sírjára. Nem is nyúlt semmihez, hetvenhárom éves sírokhoz nem is szokás.(1985) Arra álmában sem gondolt, hogy alig néhány hónappal később kezdetét veszi a fosztogatás. Mint mondta: semmi kifogása nincs a látogatók ellen, de az erősen dühíti, hogy a Titanicot pénzéhes emberek kirabolják.

1985-ben egy újabb tárgy ereszkedett le az örök sötétbe. Ballard egy emléktáblát helyezett el a hajón, amelyen egy felirat hirdette a lentieknek és a sírrablóknak: a Titanic a holtak nyughelye, nyugodjanak békében, s ezt a békét senkinek sem szabad megzavarnia. 2004 tavaszán Ballard visszatért a Titanic roncsához. Nem hitt a szemének, de igaz volt. Még a tábla is eltűnt.

Titanic. Holtában ontja a pénzt. Jó biznisz. 1517-en erről egészen másképp gondolkoznának.