Miért tudunk óráknak tűnő percekig nézni egy fotót, amin egy hülye madár egy halat habzsol be éppen? Talán éppen az „éppen” miatt. Mert sem előtte, sem utána szárnyasunk soha nem tartotta úgy csőrében pikkelyes reggelijét, mint „éppen akkor.” Talán amiatt, mert sejtjük: a fotós is nem perceket, de órákat, napokat töltött el lesben állva, ülve, feküdve, hogy nekünk az „éppen akkort” megmutassa. Ha ehhez hozzávesszük, hogy emberünk magyar, 22 esztendős, és évek óta a világ egyik legjobb természetfotósának tartják szakmai berkekben, akkor kezdődhet a kalaplengetés és az állak leesése.
A természetfotósok és filmesek a háborús tudosítók mellett egy külön állatfajtát képviselnek. Náluk csak a legritkább esetekben fordul elő az „éppen arra jött a téma, én meg lekaptam” – történet. Izzadnak nyáron, szétfagynak télen, mennek és mennek, járják a saját világukat, amíg meg nem pillantják az „éppen akkort”. Vagy heteket, néha hónapokat töltenek el a várakozással, a több száz felesleges kattintással, míg végre sikerül az az egyetlenegy, amire vártak. Vagy nem, mert épp az uzsonnatáskában matatnak, amikor öt másodpercre megjelenik egy kihaltnak hitt Büdöslábú Fingric, s mire visszafordulnak, már csak az illat jelzi ottjártát.
Máté Bence produkciója magért beszél. Életkora még különlegesebbé teszi. Ifjú hősünk az idén újra megkapta az Eric Hosking-díjat, amely a BBC természetfotós világpályázatának legjobb sorozatáért adományoz a zsűri a 26 évnél fiatalabb pályázat kategóriában. Ugyanezt a mutatványt 2005-ben is végrehajtotta, s hogy értsük mit is jelent: 60 országból több mint 32 ezer fotó érkezett a pályázatra. Így már elég komolynak tűnik, igaz-e? De közben sem nagyon lazsált. Ugyanezen a megmérettetésen 2001-ben a „15-17 évesek kategóriájának” kiemelt díját (Highly Commended) kapta. Egy évvel később ugyanennek a kategóriának az I. helyezettje lett, s ha már arra kószált, átvette "Az év ifjú természetfotósa 2002" világcímet is. 2003-ban az „Állatportrék kategória” kiemelt díja, 2004-ben a „Madarak viselkedése kategória” kiemelt díja csusszant a kezébe. 2005-ben a már említett Eric Hosking-díj mellett „Az emlősök viselkedése kategória” II. helyezését, valamint „A madarak viselkedése kategória” kiemelt díját zsebelte be.
Ennyit a statisztikáról, a hazai díjakat nem kezdem el felsorolni, mert beleszédülnénk. Nézegetve Máté Bence képeit, a büszkeségen kívül a fotóstól elvonatkoztatott öröm is előcsaphat az emberből. Jó ilyennek is látni a világot. Mocsoktalannak, érintetlennek, a szó legszorosabb értelmében „embertelennek”. Nem vagyunk ott, nem nyúlhatunk bele. Csak egy közvetítő által léphetünk be, csak egy huszonéves srác járt arra kamerájával, hála neki, mindig „éppen akkor”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése