Száz korty szín

Hát lehet egy olyan embert nem imádni, akinek a művészneve „Százvíz Sötéttarka Békebeli Esős Nap? Szabadon fordítva ennyit tesz Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser mester neve. Művei most Magyarországon (az utcai épületeket sajnos nem tudták elhozni, pedig imádnivalóak) láthatók. – Hundertwasser. Vigyázat, nem ásványvíz és nem lehet hamisítani!

Gyorsan letudom a reklámot, aztán nézzük meg ezt a fura fazont közelebbről. A Szépművészeti Múzeum remek kis kiállítást hozott össze Hundertwasser műveiből. Több mint száz alkotás szerepel, köztük 36 festmény is. A tárlat január 13-ig megtekinthető, aki éppen arra bóklászik, s teheti, menjen be. Megéri.

Meghökkentő, hogy a mester osztrák. 1928-ban született Bécsben.Ezt a színkavalkádot, ezt a játékosságot a formákkal és a színekkel az ember inkább tudná valamilyen mediterrán környezetbe képzelni, mondjuk Gaudi mellé, aki egyébként is hatással volt a művészetére. Mindegy, a sógorok megint jól jártak. Belegondolni is gyönyörű, miket tudott volna művelni a mi szocreál panelborzasztóinkkal.


Egyébként is, bármihez nyúlt, azt a természet és az ember közötti harmónia hatására, vagy érdekében tette. Építészete az ún. organikus építészethez tartozik, melynek lényege, hogy az épület szerves egységet alkosson a neki otthont adó hellyel, mintegy „belőle nőjön ki.” Ez mindenre vonatkozik vele kapcsolatban: az anyagára, a méretére, a színére, a stílusára. Hundertwasser házain például nincsenek lyukak, vagy rések. Onnan fák, vagy bokrok nőnek ki. És szín, szín, tengernyi szín a külső falakon. Nincs uncsi szín. Olyan nem is létezik. Piros, zöld, citromsárga, narancs, okker, a harsány paletta minden elképzelhető változata. Mondják, az organikus építészet inkább filozófiai, mint építészeti irányzat. Ha így van, akkor Hundertwasser zsenije volt ennek a filozófiának.


A képein, alkotásain jócskán érezhető a világtúra. Olaszország, Párizs, Algéria, Japán, Dél-Amerika, mindenhonnan felcsippentett valamit, aztán belemorzsolta a saját munkáiba. Halála is stílusos volt: 2000 februárjában szívroham következtében hunyt el a Queen Elizabeth II. nevű hajón, valahol Új-Zéland partjainál.

Festményein is folytonos a kavargás. Görbe, kanyargó vonalak, furcsa ívelésű szemek, dimbesdombos épületek, kerekített, mégis kocka alakú hold, káprázatos színekkel. Mindez a káosz benyomását kelthetné, de kicsit elidőzve az ember egy-egy ilyen előtt, fantasztikusan egyszerű szimmetriákat fedezhet fel bennük. Ha valaki kedvet kapott a képnézegetéshez, kattintson ide, s szerezzen egy néhány perces vizuális élményt magának.


Egyébként meg semmi értelme magyarázni Hundertwassert. El kell merülni benne. Nem úgy, mint a szintén bemutatásra került humusszal működő biovécében, mely Hundertwasser gyakorlati környezettudatosságát hivatott prezentálni. Sokan jót rötyögnek a dolgon, de nemrégiben láttam egy filmet a Discovery Channelen, amely bemutatta, ahogy ezen az elven alapuló retyókat építettek új társasházakba. A működés aprólékos részleteinek ecsetelését kihagynám, elég annyi, hogy a végtermék igen rövid idő alatt lebomlik és tökéletes humusszá alakul.

Mint maga a mester is, aki valószínűleg citrom képében fog újjászületni egy őáltala tervezett ház oldalából kinövő fán.

Hát lehet egy ilyen nevű embert nem imádni?