A farok csóválja

Az első pillanattól fogva röhejes volt a Nemzeti Színház vezérigazgatói székére kiírt pályázatok elbírálása. Olyan amatőr és eszetlen bakihalmaz tornyosult fel, hogy már nem is lehet mögé látni. Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, mint a pályázat egyik vesztese, mégis bekukkantott. És el is mondta, mit látott. Hatalmas hiba. Mert hol tart most a dolog? Ott, hogy Balikó „burkoltan buzizik". - Magyarország, 2008. Ez a hír, itt tartunk.

Az egész, mesterségesen generált „botrányt" a Magyar Színházi Társaság robbantotta ki, Balikó 2007. december 21-én megjelent interjúja miatt. A pécsi direktor ebben igen szépen kibontja azt, ami logikájának kiindulópontja: Alföldi Róbert kinevezése nemes egyszerűséggel csalás útján történt. Elmesélte azt a szánalmas történetet is, hogy az ő negyven oldalas pályázati anyagából „fénymásolási malőrből kifolyólag" mindössze kilenc oldal érkezett meg a bírálóbizottság tagjaihoz. Aztán az újra lefénymásolt anyagot hétvégén, futár vitte a bizottsági fontos emberek lakására. Erre mondta Balikó, hogy „amatőr és pitiáner megoldás". Fogalmazhatott volna nyugodtan csúnyábban, magában és szűk baráti körben biztosan megtette. Arról már ne is beszéljünk, hogy az öt pályázót NEM hallgatták meg szóban, ki ne fejtsék bővebben elképzeléseiket. Minek? Tiszta időpocsékolás.

A Nemzeti társulata egyébként megismerkedhetett a pályázati anyagokkal. Tartottak egy szavazást, ahol elsöprő többséggel álltak Balikó mellé.

Nem cifrázva túl: a pécsi direktor teljesen kiakadt, majd feltette ezt az amatőr kérdést: „Ha ennyire komédiára veszik a demokratikus szabályokat, akkor miért nem neveztek ki valakit pályáztatás nélkül?"

Azért amatőr, mert ha egy ilyen régóta pályán lévő, igazgatóként is hosszú éveket lehúzó színházi ember ezt mondja, akkor vagy nagyon naiv, vagy tényleg ennyire bedurrant az agya. Eléggé közismert tény, hogy a színházigazgatói posztokra kiírt pályázatok csak a külvilágnak szánt bohózatok. A valóságban jó előre el van döntve, ki, kivel, mikortól ül bele egy jól fizetett sztárközalkalmazotti ülésbe. Nem kell túl messzire nézni, itt van Szolnok és Balázs Péter esete, de szűkíthetünk a fókuszon, Debrecenben Csányi és Vidnyánszky bebukott kalandja a Csokonai Színházzal, vagy távolabbra tekintve, ott van a még nem is létező szombathelyi színház, amelyet kifejezetten Jordán Tamás kedvéért építenek.

Ezért nem értem Balikó kirohanását. Szerintem pontosan tisztában volt vele, hogy Alföldi fogja megkapni a széket. Talán nem véletlen, hogy a tíztagú bizottságból mindössze három volt szakmai, a többi politikai küldött. Még jó, elvégre évente több mint másfél milliárd forintot bohóckodnak el, az pedig mégiscsak az adófizetők pénzéből jön össze. (1,7 körül van az összeg).

Balikó rávilágított erre a hülyéskedésre, ezzel sokaknál kivágta a biztosítékot. Kimondta végre azt, ami még az ún. színházi szakmát is acsarkodásra készteti, ha szóba kerül: hazánkban politikai, ismerettségi-bratyizós és nem szakmai alapon választanak teátrumvezetőket. Mint a régi szép időkben, Kádár elvtárs boldog korában.

Valamivel el kellett kussoltatni a szabadszájú szakembert, ezért a Színházi Társaság gyorsan kiragadott egy mondatot az interjúból (érdekes, Balikó szakmai véleményére az égvilágon semmit nem reagáltak), és akkorát rúgtak a jóemberbe, hogy egyből bulvártéma lett a „szakmázás". Balikó a következőt említette meg a beszélgetés során: „ötvenéves evangélikus, adófizető polgárként, háromdiplomás heteroszexuális színházigazgató férfiként pedig úgy ítélem meg, hogy a csalás az bűn".

A Magyar Színházi Társaság ebből a mondatból gyártotta meg a Balikó elhallgattatására összetákolt vádat, miszerint a direktor kirekesztő és még le is buzizza Alföldit. Ők ezt komolyabban fogalmazták meg: „Ennek a mondatnak a szellemisége, az a gondolkodásmód, amelyből fakad, számunkra elfogadhatatlan." Az éles elhatárolódás természetesen oly módon történt, hogy Balikót meg sem hívták a saját kiátkozására, Balikó szerint élénken emlékeztetve a dicső sztálinista időkre. Szerintem is.

Azon kívül, hogy most már ország-világ előtt tudatosították Alföldi Róbert szexuális beállítottságát, céljukat elérték. Balikó kínos magyarázatokra kényszerül, szakma és csalás már szóba sem kerül, csak az, hogy ő nem is akart senkit megbántani. Az idézett „botránymondatra" így reagált: „Megdöbbent, hogy az a mondat, amellyel csupán magamat akartam identifikálni, ekkora felháborodást kelt. Én magamról beszéltem, vagyis arról, hogy miközben a pályázat bírálóbizottságának névsorát nem hozták nyilvánosságra, vagyis arctalanul szavazott a kuratórium, mirólunk, pályázókról mindent tudni lehetett a születési évünktől kezdve sorolhatnám azokat az adatokat, amiket kértek."

Utána újra elkezdte emlegetni a csalást, de a kutya nem kíváncsi már arra. Egy újabb dolgot sikerült sárba tiporni, viccet csinálni belőle, „buziskodós" bulvártémává aljasítani. Itt tartunk. Balikó véleményére a kicsit eszüknél lévő embereken kívül senki nem lesz már kíváncsi, köszönhetően a Magyar Színházi Társaság rendkívül átlátszó, ízléstelen trükkjének. A dolog nem létező röheje az, hogy Alföldi egy árva szóval sem kívánta kommentálni az egész őrületet, azért ő ennél nagyvonalúbb eleganciával rendelkezik. Nem úgy a „szakmai falkatagok", akik mint kutyák a koncra, bár senki nem kérte őket erre. Sebaj, ugatni a legjobb. Egy olcsó, színvonaltalan bohózatba nyerhettünk bepillantást néhány pillanatra, de csak néhányra, aztán haladjunk tovább emberek, nincs itt semmi látnivaló. Tényleg nincs.

Ja, hogy Alföldi hogyan fogja vezetni az ország első számú színházát? Kit érdekel? A lényeg, hogy szakmai mocskokról nem beszélhet senki. Mert akkor jön az MSZT, homokozik egy kicsit, és máris legyártják az újabb feketeseggűt.