Nincs több melléduma. Gáti Oszkár beolvasóestje után Hegedűs D. Géza mondta meg a tutit. Túrót az önkormányzatoknak, hatalmat a „szakmának"! - Nesze minden, dobd el jól!
Ha már elkezdtük, folytassuk a szenny kimeregetését és vizsgálgatását. Gáti Oszkár elkeseredettsége mintha elindított volna valamit. (A teljes beszéd szövege itt olvasható, érdemes rááldozni néhány percet.) Hogy a fellángolás meddig fog tartani, nehéz megjósolni. Mindenesetre Hegedűs D. Géza, a MASZK Színész Egyesület elnöke sem ment el szó nélkül a győri botrány mellet. Megfejelve Gáti mondanivalóját, végre nevén nevezte a dolgokat. Annyiban, amennyiben. Hegedűs D. az általam is sűrűn kotyogott dolgokat említette, ami azért jó, mert rá oda is figyelnek, lévén ő a „szakmát" képviseli.
Ötlete első pillantásra egyszerű, tiszta és reménységet hordozó sugárnak tűnik, második blikkre már legyinthetünk is: csöbörből vödörbe. A színész alapproblémája valóban az alap problémája: „kész cirkusz, hogy az önkormányzatok a szakmai vélemény kizárásával választanak színházigazgatókat, gyakran politikai elkötelezettségük alapján."
Harsányan bólogatok, Hegedűs D.-nek annyira igaza van, hogy jobban nem is lehetne. A legjobb tréfa az, amikor az önkormányzat úgynevezett szakmai bizottságot kér fel a jelöltek elbírálására, s az esetek többségében közlik is a tagjaival: ne feszüljenek meg a lázas munkában, úgyis az lesz az igazgató, akit a polgármester úr akar. Szánalmas és megalázó, csak azt nem értem, ilyenkor a szakmázók miért nem állnak fel a pogikkal megrakott asztal mellől, küldik el a francba az egész önkormányzatot és mennek haza, vagy vissza a saját színházukba. (A legnagyobb port ez ügyben Balázs Péter szolnoki kinevezése verte fel, ahol a „szakma" már szinte könyörgött a város polgármesterének, ne csináljon ekkora ostobaságot, pusztán politikai szempontok alapján.)
A sort természetesen lehetne folytatni. Az önkormányzati választások során - nem politizálunk, de ezt a tényt nem lehet kikerülni - igen sok helyen került jobboldali politikus az eddigi balos helyett polgármesteri székekbe. Mint mindig, mindenhol, elkezdődik ilyenkor egy tisztogatási akció, amelynek a direktorok is áldozatul esnek. Nem kell sajnálni őket. Ahogyan a rendszerváltás óta mindenhol, ők is az adott település vezetőinek pátállásától függően kerültek pozícióba, vagy éppen távolították el őket onnan. Majd mennek tovább. Ha pedig változik a széljárás, szépen visszafújják őket a mézesbödönhöz.
Hegedűs D. Géza meglepő megoldási javaslata „törvényben biztosíttatná a jogot egy szakmai bizottságnak, hogy megvétózza az önkormányzatok politikai alapon való igazgatóválasztását."
Hűha. Jól hangzik ez, s az egyik problémától már meg is szabadulhatna a színházi világ. Egyúttal bele is kergetné magát a másikba. Onnantól kezdve ugyanúgy egy szűk, gazdaságilag motivált csoport irányítaná a direktorok kinevezését, mint eddig, csak éppen most „szakmának" neveznék, nem pedig önkormányzatnak. Ez azt jelentené, hogy akit a „szakma" kiközösít, abból egy újabb, „szakmai rendszerváltásig" nem lesz főmufti egyetlen közpénzből finanszírozott színházban sem. Aki pedig fekszik náluk, az szépen ellébecol, még akkor is, ha a tehetségtelenség és a számlakönyv az orrából lóg ki. Változna-e valami? Az égvilágon semmi, csak nem a polgármester úr, hanem a színművész úr fenekébe kellene bebújni a szerencsétlen direktorjelöltnek. Hangsúlyozzuk: a köz pénzéért.
A megoldás nem egyszerű. Ahhoz viszont alapjaira kellene lebontani a mostani korrupt rendszert, amelyet egyik csoport sem akarna igazán felszámolni. De ez majd egy következő bejegyzés témája lesz.
Végszóként Gáti Oszkár búcsúbeszédéből egy részlet, aki kedvencéből, a Cyranoból citált, s az aktualitása lenyűgözően megdöbbentő:
A másra szórt hízelgés? Legyek gőggel tele
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elől hely, surranjak be hátul?
Nem köszönöm!- Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése